VIII - fejezet

Az ünnepség

   Anna mosolygott álmában. Eszébe jutott Brian. Olyan gyönyörű kisfiút messzi földön nem láttak még, és liláskék szemei földöntúli tekintetet kölcsönöztek édes, kicsiny arcának. Legalábbis Anna szülei szerint, akik nem is gondolták volna, hogy milyen közel járnak az igazsághoz. Anna mosolygott álmában - mindene volt ez a kisfiú…

                                                           ***

   Soha nem volt még ekkora ünnepség a BrainTech laborban, bár, ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, semmilyen ünneplésre nem is volt okuk a mai napig.
   A rendezvényt természetesen Nelson úr szervezte - tekintettel a fantasztikus hírre, amely mindnyájuk több éves munkájára tette fel a koronát.
   Amikor tudomást szereztek Paul haláláról, komoly aggodalom uralkodott a kutatólaborban, úgy érezték, hogy ismét veszélybe került az a rengeteg munka, és a hatalmas mennyiségű pénz, amit kísérletük sikere érdekében költött a laboratórium.
   Mostanra azonban minden megváltozott. Ugyanis a telepatikus receptorok, amik állandó összeköttetést tartottak Anna és a laboratórium számítógépei között, most félreérthetetlenül jelezték, hogy Anna anyagcsere folyamatai alaposan megváltoztak! Ennek pedig semmi más magyarázata nem lehet, csak az, hogy Anna várandós - kisbabája lesz.
   Így persze már nem is tűnt olyan nagy veszteségnek Paul halála, hiszen végül is teljesítette feladatát. A többi már megy magától. A természet befejezi, amit Paul elkezdett.

   Bőven volt tehát okuk az ünneplésre, hiszen rövidesen világra jön eddigi fáradozásaik eredménye, a jövő generációja, egy BrainTech kisgyermek, aki már biológiai pszichotronnal rendelkezik, szüleitől örökölvén a fantasztikus tulajdonságokat. Ő belé már nem kell semmit beépíteni, mert elektrobiotikus vezérlőprocesszor nélkül is működik minden - ráadásul ez a pszichotron várhatóan mintegy százszoros hatóerővel  fog működni a szüleibe ültetett processzorhoz képest. Már előzetesen is beláthatatlan következményekkel lehetett számolni.
   Mindenki nagyon elégedett volt, és csak tetézte örömüket Nelson úr külön ajándéka - egy hét szabadság - felmentés minden munka alól. Ilyen még nem fordult elő soha a labor történetében. Nelson úr mámoros hangulatban hagyta el a hatalmas olajszigetet. Kormánykörökből jelentős elismerésre, és busás jutalomra számított, amire minden oka meg is volt. Arról nem is beszélve, hogy mire számíthat hat hónap múlva, ha világra jön a kis utód. Addig még persze sok minden történhet, de Nelson úr mindig a legjobb oldaláról közelítette meg a dolgokat, és semmi mást nem ismert el, csak a teljes sikert…

                                                       ***