Emlékek nyomán

Millió színvarázzsal tetőz,
Igazi csodákat rejteget
Az ősz –
S a Zagyva folyó forrása
A közelben lehet,
Mert itt még mindent
Oly szelíden,
Oly gyermekien szeret.

A parkba lépvén,
Régi kép fogad –
Emitt madárfészek,
Arrébb mókusok kutatnak
Odvakat –
S az út oly hosszan halad,
Tán sosem ér véget –
Minden méterén tartogat
Valami gyönyörűséget.

Emlékezz a fa odvára,
Évszázada őrzött titkára!
A parkra lassan ráborul az alkony,
S a meredek, bozótos
Zagyvaparton
Szívem ottmarad –
Lassan aludni indul már
A Nap…

(Mátraverebély. 2008-10-05)