IV - fejezet

Betti levele

- Kedves Tamás!

- Természetes, hogy ismeretlenül szólítasz meg, hiszen először találkozunk. Nagyon szívesen segítek neked eligazodni a Casablancán. Én már fél éve járok ide, elég jól ismerem a szokásokat, sok barátot találtam, ahogyan te is fogsz, ha velünk maradsz. Ugye velünk maradsz?
- Rólam annyit érdemes megtudni, hogy számítástechnikus vagyok, egy nagy könyváruházban dolgozom, és szinte minden este a Casablancán találhatsz. Szüleimmel élek, akik szintén sokat dolgoznak, és elég keveset vagyunk együtt, inkább csak esténként néhány órát. Barátaim nincsenek, csak itt, de hogyan is lennének, mikor minden szabad időmet itt töltöm. Vagy dolgozom a gépemen, vagy beszélgetek a fórumbeli társaimmal.
Sokat hallgatok zenét is este, ha már fáradt vagyok, de még nem tudok elaludni. Nagyon szeretem a zenét, szinte minden igényemet kielégíti, de azért nem mindet. Jó lenne valaki, akivel másról is tudnék beszélgetni, nem csak a munkámról, meg a fórumbeli dolgokról, de olyan valakit nem ismerek.
Ha valami kérdésed van, szívesen válaszolok.
Addig is minden jót kívánok neked. Várom leveledet…

Betti.

- Betti elolvasta a levelet, és úgy érezte, hogy nagyon közvetlenre sikerült, túl sokat elárul magáról egy ismeretlen fiúnak.
- De hiszen nem ismeretlen, már évek óta őt várja, talán egész életében őt várta. Azt nem tudta volna megmondani, hogy miért volt ebben olyan biztos, de érezte, hogy így van, hogy elérkezett a pillanat, ami mindent megváltoztat az életében. Nem volt kétséges előtte, hogy a fiú minden kérdésére őszintén fog válaszolni, és tudta, hogy Tamás is valahogyan így gondolkodik.
- Ilyen levelet még nem kapott senkitől, amely titkolt érzéseit képes lett volna így felerősíteni, és visszatükrözni, mint Tamás levele.
Nagyon izgatottan várta a másnap estét, Tamás levelét, amely mindkettőjük további életét, sorsát fogja eldönteni. Betti ebben teljesen biztos volt. Érzéseiben eddig soha nem csalódott, miért most történne vele ilyen?
Nem is volt ideje zenét hallgatni, szinte rögtön elaludt. Sok különös álma lassan halványulni kezdett, egy új nap kezdődött. A kislány lassan ébredezni kezdett, álmában még valamin mosolygott, és ez a mosoly nem múlt el ébredés után sem. Édesanyja meg is jegyezte - Te lány, de jó kedved van korán reggel, nem vagy álmos? Nem bizony, mondta Betti, és egy különös dalt dúdolgatott, ami még valahonnan a csodálatos álomvilágból származott, de hogy honnan, azt Betti már nem tudta volna megmondani…

                                                     ***