A sas röpte

Dallamot hallok, gyönyörű dallamot –
Ébred a hajnal a Kárpátok felett.
Magányos sasmadár mélyen alszik ott,
Míg a nap eléri lassan a delet.

Szabad madár, nincs hová siessen ő,
Birodalmát fél nap alatt bejárja –
Az ő napja már inkább a lemenő,
Oly régen elment már élete párja.

Majd később – körberöppeni a tájat,
Biztos talál néhány falat étket is,
És nem bánja, ha éjszakába fárad,

Marad fészkében minden, mit otthagyott,
Ki is merészelné háborgatni azt –
Talán meg sem éri már a holnapot.