szájenszfiksön - az emberi lények nagy adománya
még mindenek elött, már mindenek után,
ott áll a követ az elnök elött sután.
száz csápjából hetven a hengerre mutat,
háta mögött harminc csak zavartan matat
a kis zselés kockán. benne a remélt kód,
amely majd zárakat és titkokat felold.
megnyílik a henger: az emberi lények
nagy-nagy adománya mostantól tiétek.
az ürlakó-elnök néma, feszült csendben
üti be a kódot, szemhéja sem rebben.
(persze nincs szemhéja.) most ki elég bátor,
nézheti a hengert - biztos távolságból.
felnyílik a rekesz, kezdödik a müsor:
köszöntés száz nyelven, mócárt és rákenroll,
jó sok leonárdó, kevés endivórhol,
egy bomba képlete, végül film nikszonról.
hümm, hát ennyi volna! - fél perc szünet után
tör csendet az elnök. a követ meg sután
még mindig egyhelyben. a sokaság állva
tátaná a száját, hogyha volna szája.
így inkább cuppognak - valamilyen szervvel.
közben egymillió egysejtü nagy kedvvel
indul lakmározni, árad a hengerböl.
fényévek éhségét apasztani egyböl.
így ért célba végül, az emberi lények
nagy-nagy adománya, így lett földi étek
egy milliárd-éves civilizáció,
baktériumország egy óriáshajó.
így söpörte végül el a nem létezö,
a már sokszáz éve halott földi erö
öket, az utolsó föld-háború után
mintegy ezer évvel. egy kis malör okán.
|
|