Soha többé
Soha többé nem írunk verseket,
papírba hazudva csendet és telet,
és álmot,
amit egy túl rövid éjszaka megálmod -
Nekem.
És nem hagyom, hogy engedj
szabadon lebegni, így kikötve
nem lehet szeretni.
Csak lebegni,
hangtalan lebegni,
ásító hangokat némán énekelni.
Magamban magadban lenni,
csendben elmenni sehova-messze,
ahol majd nem lep meg semmi,
ahogy persze itt sem,
csak játszom,
hogy elhidd - s Te megteszed.
Te elhiszed, és úgy teszel.
Játszol velem,
és elveszed utolsó játékom:
a fekete reményt.
Így inkább várok még...
|
|