összel, autóban
...és hazug aranyban fürdik kint az utca.
várok, míg a lámpa újra szabadra vált.
nem lépek a gázra. türelmet simítva
tolom mind lejjebb az engedelmes pedált.
szélsö sáv. egyesben. négy kerékbe törten
vánszorog alattam - tehetetlen erö.
mozduló kettesbe vágyunk már mindketten.
jöjjön egy zivatar! vagy legalább esö!
de csak ez a gyilkos, aranyló, langymeleg,
avartüz illatú levegö ölel át.
belefújom én is a nyitott ablakon
tompa koraestém sóhajtó füstszagát.
sietnem sincs miért. egy okból indulok
minden áldott reggel. s vágyva pillantok át
minden szemben jövö szélvédö mögé. most
mindenhol harangok! végem! este lett hát!
|
|