dupla vagy semmi - álomejtés
miközben csaholva, hörögve dalolva
angyali üdvözlet helyett csak mogorva
vicsorgó mosollyal üdvözöltek engem
ők, az üdvözültek. én üldözött lettem
újra. ám falakhoz lapulva rebegtem
magamnak halk hálát. még mennem kell! mentem,
nem lettem müanyag ken barbitok mellett.
kúsztam kék köveken. elbújtam, mert kellett.
távoli sarkokba. ragacsos sötétbe.
váratlan volt a fény, mely árnyékom égve
a falra sütötte. majd, bár nem érthettem,
vakon és süketen mély hangját követtem
volna én bárhova. ö saját szent grálját
tette tenyerembe. és mint jóbarátját
simogatott úgy, hogy közben nem érintett.
arany kelyhébe az én vérem nem kellett.
fénytől a sötétbe, melegből utcára
vittek el a lábak, végül utoljára
kifutott filmszalag körbepörgésére
ébredtem fel aztán. majd egy dal végére.
vége hát! úgy tűnhet két végén lángoló
gyertya, dupla, égő tűzkör vagy táncoló
lidércfény az hátul, sötét magam mögött.
nem lángol ott semmi! a semmibe szökött.
|
|