tánc a vékony jégen - ember s ég
tánc a vékony jégen. legalább is annak
tűnhet a távoli, meleg szobaablak
fedezéke mögül sok arctalan arcnak,
ahogy ezek ketten körmükkel kaparnak
látszat-fogódzkodót a kérlelhetetlen,
halálszagú jégbe. nem együtt, csak ketten.
a rianó jégen. tél-ködbe veszetten.
csak zihálás hangzik, madárhang sem rebben.
most egy pillanatra, csak egyetlenegyre,
megáll még az idő, s a küzdő felekre
rázuhan a semmi. egy utolsó percre
kitisztul egy szűk rés. a tenyérnyi helyre
lenéz még a kék hold. ők mégsem egymásra
vetik tekintetük. egyikük csak hátra
néz, ahonnan jöttek. ő egyre csak hátra.
emez csak előre, a túlpartot várja.
csend.
árny a vékony jégen. legalább is annak
tűnhet a távoli, meleg szobaablak
fedezéke mögül sok arctalan arcnak,
ahogy azok némán levegőért kapnak.
|
|