dzsinn, tonik
van úgy, hogy megosztasz pár mondatot velem.
élvezem, bevallom. ám, ha csak figyelem
árny-körvonalaid, mögöttük a fénnyel,
az jobb, mert annak, ki szavakat ebédel
fájnak a mondatok. feszítik a testet.
álom-hangod nyomán tüzes szavak esnek,
hullanak az égből: alig győzöm fújni,
hűteni a mannát. persze eltiporni
nem fogom. én a tűz értelmét akarom.
sokszor, ha nem látod, rád emelem karom
két ébrenlét között. aludj! - súgod végül.
némán, csak magamtól: minek, álmok nélkül?
és vigyél minket a kísértésbe!
és szabadíts meg a határainktól!
mert a te neved szent.
már alszom.
|
|