papírba hazudva csendet és telet,

és álmot,

amit egy túl rövid éjszaka megálmod -

Nekem.

És nem hagyom, hogy engedj

szabadon lebegni, így kikötve

nem lehet szeretni.

Csak lebegni,

hangtalan lebegni,

ásító hangokat némán énekelni.

Magamban magadban lenni,

csendben elmenni sehova-messze,

ahol majd nem lep meg semmi,

ahogy persze itt sem,

csak játszom,

hogy elhidd - s Te megteszed.

Te elhiszed, és úgy teszel.

Játszol velem,

és elveszed utolsó játékom:

a fekete reményt.

Így inkább várok még...