De nem volt hozzá elég bátor,

Így csak belül morgott,

És önmagát harapta,

Mert sehol senki, közel 's távol

Aztán egy nap versbe szedte,

Búcsút vett a néma fáktól,

S baljában a dacos verssel,

Jobbjában a töltötollal

Átsétált a szivárványon.