Nagy hangon kiabált, csúfolta az eget

Szélböl sütött tölcsér a faluig nyargalt

Benne házakból gyúrt, szürke színü fagylalt

A nagy tölcsér közepén a lány meg a kutyája

Kinyújtják karjukat egymás irányába

De a kegyetlen szél mind vadabbul táncol

És üvölt, nehogy egyik a másikért kiáltson

Szó nélkül is értik egymás gondolatát

Hát keresztül törnek, a zúgó viharon át

S végül kéz a kézben, akár két tollpihe

Vitorláznak hozzánk, le a földre, ide.