Te egy Varázsló vagy! - mondta az Öz Óznak.
Tudom jól, mert erröl versek s mesék szólnak.
Szeretném, ha tudnék olyan gyorsan futni,
Hogy távoli mezökre is el tudjak majd jutni.
Ahol a fü zenél, közte madár táncol,
S partjain a Tenger elvisz e Világtól.
Az ám! A Tenger dörgö kacajával.
Elringat majd este édes illatával.
Aztán jó nagy csend lett, úgy két-három percig.
Óz meg az Öz szemük' egymásra meresztik.
Azt mondod Varázsló? Sajnos tévedsz, kis Öz.
Legenda az csak! Egy vándorló finn dizöz
Terjesztette rólam jártában-keltében,
Tölgyfák odújában, ivóknak kertjében.
Szemfényvesztö volnék, csak egy kóbor csaló,
De a szemed fénye oly' fényekböl való,
Ami tényleg elvarázsol, elrepít a mából,
El a tegnapoktól, a Világ zajától.
Add hát a karodat! Ideje, hogy menjünk,
Mert az utat lassan, gyalog kell megtennünk.