Jelölöm az ösvényt, mely

A semmiböl ajtódhoz vezet

Éjszaka érkezem, a fáknál

Meg-megállok, s mosolyogva

Nézem a rájuk rajzolt jelet

Nem-álom vagyok, de minden

Álmod közben, kezembe

Szorítom hüvös, kicsi kezed

Hangtalan lélegzem, csak

Éber szemeimmel simogatom

Egyre két becsukott szemed

A ráérös hajnalra bízva, hogy

Ráébredj, a hús-vér nem-álom

Még mindig melletted ül, s szeret