Remény (nélkül)
Inkább leírom azt ami bánt
Mert ha mondanám, ordítanák.
Őrjöngve ütném, tépném fejemet
Üvöltve szidnám ez embereket
S ezt a beteg, őrült világot
S várnám, hogy vége legyen: kiszállok.
Állítsátok meg, nekem elég!
Nem nézek több képet, nme hallgatok zenét.
S a sírás, ami bennem ragardt,
Amit eldugok, s őrzök a szívem alatt,
Hogy egyszer ha oly sok lesz, olyan kemény,
Hogyha elfogy majd minden remény
Megszüljem ősi bánatomat,
Sírjak elárasztva világokat,
Ha majd nem lesz többé száraz szemem,
Ha majd görcsbe rándul mindkét kezem,
S a földön zokogva magam heverek,
Csöndben átkozva gyilkos egeket,
S azt kiáltom elég, elég, elég.
Többet ne már. Mert a lelkem elég.
Legyen már béke, legyen már vége...
S akkor is, ha meghalt, mard a remény.
2004.10.18.
|
|