Prélude
Lelkemre hulló virágpermet,
Szívemet nyomja a szerelmed.
Millió darabra tört a nap
Suhogó akácfák alatt
Fekszem, álmaim alszanak.
Fejemre levelek hullanak.
Szeret, nem szeret mondanád
S ládd, hajamból lesz koronád
Vállunk összeér csöndesen,
Ó édes érzés, gyötrelem.
Két kezünk egymásra talál
Ajkam remegő szádra vár
S mikor szemedben elveszek
Meglátom bennük a gyermeket.
Két tiszta gyermek, bűntelen
Öleljük egymást szüntelen
S nem félünk attól, hogy meghalunk
Hisz egymás karjában vagyunk.
2004.VII.10
|
|