Bánat
Esőcsepp az arcomon
Jajj, nem, könnyem pereg!
Fújtatva ülök egy padon
S megbámulnak az emberek
Egy csecsemő sír...
Én is! ... Nem merek!
*
Ó, az istenit, miért,
Hogy ilyen érzékeny vagyok?
Menekülnék, de lám
Most is csak verset írok.
Hogy menekülhet az ember
Világából, hol szeret,
S csalatkozott, bár, de menni
Nem tud sehová, nem lehet.
Csillagokat szikrázik
Minden szó minden gondolat.
Csak gondolkodni, azt ne kéne!
És sírni, sírni... Nem szabad!
*
Forró víz zubog a pohárban
Tea, kávé lesz? Méreg talán?
Majd egyszer álmomban elmerengek
Egy csöndes, csillagos éjszakán...
2005.04.09.
|
|