Töredékek... (múlt-darabkáim)
Játszom, mint egy gyermek
Óarany nap nevetve melenget
Lepereg rólam az unalom
Ezernyi szárnyam bontogatom
Tiszta szívvel szeretek itt bent
Tekintetemmel átfogok mindent
Eressz el most sok fárasztó gondom!
Mosolyognom kell! Sok még a dolgom.
2004.01.24
Ha én rózsa volnék
A világ titkaira éhesen tárnám ki szirmaimat
Reggelente szomjasan, mohón kortyolnám a bimbómra hullott harmatcseppeket, de
Csak az ismerne igazán, akit már szúrt meg hegyes tövisem...
2004.01.22
Nézel a távolba
Engem látsz talán.
Mégis a habos
Távoli táj minduntalan
Utadba áll.
Dehogy enged látnod
Orrodnál tovább,
Dühönghetsz: mit mutat, csupán délibáb...
Kék messziség őriz meg engem
Igaz titoknak, szép idegennek...
Veszélyes táncot kezdesz most
A szíved táncol, és elfelejti
Gyenge voltát. De
nYáron, ha zivatar suhog, én mindig
Ott vagyok a
Kék felhők illatában...
* Érezd, de velem jól vigyázz...
2004.01.18
Hogy ki vagyok azt kutatod?
Ódivatú kép a falon,
Bájosan mosolygó fiatal leány.
Óra függ mellettem - az idő nem áll
Libben a perc - fölöttem mégse száll
Virágos koszorúm fonogatom,
Ablakban ülök az esti napon,
Glóriám nincsen, hisz nem vagyok szent,
nYugodtan nézem a végtelent
Ott várom csendben, hogy jön-e talán
Ki elvisz e képből egy sötét éjszakán.
2004.01.22.
|
|