Töredékek (II.)
Fények szárnyán jártam...
Éltem kis életem
Lélegezni tanultam
Elmerültem önnön boldogságom
Kavargó árjában
Összetörsz-e újra
(R)
Üresszivű hajnal
Leltiprod-e lelkem friss kincseit
Nevetve könnyemet, vagy
Intve a mának más holnapot hozol
Megérint ujjával
És kacagva elrohan
Gyermekkorom álma...
2004.01.16
Napsugarakat szórtam
Elébed, hogy azok mutssák utad.
Fejed fölé
Éjjelre szentjánosbogarakat rendeltem
Láttatni életed útjait, s megtalálni elapadt kútjaid.
Játék az élet!
Rózsákat téptél, s megszúrták kezed
Engedd, hogy bekötözzem!
Mélység tátong előtted, de sikollyal le nem győzheted.
Élni kell, s érezni mily sokat érsz
Látod, hogy mindenben van szép és jó?
Játék az élet
!
2003.12.05
Nem tudhatod,
Eljön-e majd egy új nap, mikor
Kedves lesz
Egymáshoz minden ember,
De reméld!
Írnokok terjesztik a sok régi mesét:
Ringó szép szavakat, és éjjben
Táncoló gonosz tavitündért, kik elrabolnak téged lelkedért.
Akkor lesz minden szép, ha
Majd lesz újra cél!
Elmúlik-e az éj?
-Virradat fényét látom!
-Eszement öreg! Hisz vak vagy!
-Reményt nem ismersz öcsém?
-Sose kellet! S nem kell meséd...
-Egyszer még fog, s mikor ha nem most?
-Talán majd ha új, arany hajnal kél.
2003.12.05
Nem én kezdtem így verset
Egy torzszülött tündér szülte...
Megformálta ő magát, lágokból állt teste, lelke
Akarata volt, s nem hamvadt el mint minden nyári este
Kérdeztem-e miért? Dehogy.
Alkonyatkor elmémben mért
Ropja újra szikra-táncát?-
Tipeg-hajlong-lengedezik mint mécsláng, friss szél ha lebben
Aztán újra orkán tombol eddig nyugodt, víg lelkemben, -S
Mért tépi most lopva láncát?
!
2003.12.09
|
|