Hajnalban
A hóban feküdt. Résnyire nyitotta szemét, az arcát vékony hóréteg borította. Az olvadó víz a nyakába folyt. Kezeit mintha ólomsúly húzná lefele. Egyik kezét felemelte és lesöpörte az arcáról a havat. A szemébe éles fájdalom nyilallott bele, és érezte, hogy valami meleg csorog le a halántékán. Megnézte az ujjait. Pirosan csillogtak. Mi történt?
Óvatosan felült, és arrébb húzódott, nekidőlt a házfalnak. Ismét megérintette a szemhéját és ismét belenyilallott a fájdalom. Kezéről egy vércsepp hullott a hóba. Felnézett, és az utcai lámpa fényében kavargó hópelyheket figyelte. A történteket próbálta felidézni, miközben a zsebeiben kutatott egy tiszta zsebkendő után. Semmi sem jutott az eszébe. Minden homályos volt, csak a fájdalom volt tiszta és éles. Az egyik bordája is fájt. Egy vizesre ázott zsebkendőt szorított felrepedt szemhéjára. Felszisszent, de a hideg, nedves érintés végsősoron nem is volt olyan rossz. Fogott egy marék tiszta havat, megmosta a kezét, majd egy másik marék hóval az arcát is lemosta.
Fejét a falnak döntve gondolkodott. A vérzés már csillapodott. Egy kis havat tett rá, és hagyta, hogy elolvadva lecsorogjon. Egy félreeső utcában volt. Senki nem járt erre. Mi történt? Jól megverette megát, amint az látszik, de hogy miért, arra nem emlékezett. Valószínűleg jól berugott. Bár most, talán a hideg miatt, tisztának érezte a fejét. Mintha két srác lett volna. Az egyik amolyan nagydarab, kétajtósszekrény-forma, a másik kicsi, zömök, és fürge. Ő ütött. Végigtapogatta a zsebeit. Semmi nem tünt el. Pénztárca, telefon, cigaretta. Bár a telefon nem működött. Biztos ráesett, vagy a hideg és a beázás miatt. Bárcsak valami lovagias ügy lett volna legalább, gondolta, és elmosolyodott. Belesajdult az arca. Ezt hanyagolni kéne. Egyébként meg egy nő becsületének megvédésénél szinte minden valószínűbb volt. Például hogy egy kicsit felöntve a garatra akadozó szóvirágokkal, részeges romantikával elkezdte fűzni az egyik srác barátnőjét. Ha a csajnak nem tetszett, akkor szólhatott a barátjának, és azért kapott egy párat, ha tetszett neki, akkor azért méginkább... Ez már csak így megy. Legközelebb jobban figyel kibe köt bele, vagy kinek a nőjét szemeli ki. Rá akart gyújtani egy cigire, de ahogy a szájába biggyesztett egy szálat, belesajdult az álla. Végigtapogatta. Nem repedt fel a szája sarka, de baloldalt az ála felé jókora duzzanatot tapintott ujjaival. Úgy nézhetek ki, mint Quasimodo. Kesernyés mosolyra húzódott a szája, és már az sem érdekelte, hogy fáj. Nem találta az öngyújtóját. Aztán meglátta a hóban két lépésnyire, összetörve. Mellette egy szétázott cigi maradványai. Talán rá akart gyújtani, amikor utolérték.
Na jó, fel kéne állni innen. Kezd hideg lenni. A falnak támaszkodva óvatosan felállt, és leporolta a ruháját. Ahogy a lábához lehajolt, belesajdult mindene, de nem foglalkozott vele. Hirtelen észre vett valamit a csuklóján. Felhúzta a pulóvert a karján, és tett néhány lépést a lámpa felé. A hótól kissé elmosódva, de azért még láthatóan fekete írás futott a bőrén. Egy telefonszám, egy szív és egy név. Eszter. Elmosolyodott. Lám, végül mégis minden összeáll.
Elindult, amerre a lába vitte. Amikor kiért, a körúton megnézte magát egy kirakat tükrében. Nem is olyan vészes. Bár azért pár napig biztosan rémesen fájni fog. De talán nem is kell varrni. Mosolyogva indult tovább, és belegyalogolt az egyre sűrűsödő hajnali hóesésbe.
|
|