Sötét álmaimban
ha a világ ellök
mint dühös pióca
a szíveden csüngök.
Sodródom az árral
hegynek fel-le görget,
sodródom véreddel:
csak halálod öl meg.
Élek, és éltetlek
száz halálon által,
szíved ritmusára
táncolok a mával;
jövővel és múlttal
egy percbe sűrítve
te, s én pörgünk benne
egymásba repülve.
Eltörnek a szárnyak
eltörnek az álmok
de szívemben őrzöm
volt-nincs valóságod...
