befejezetlen fájdalom
valami fáj belül.
még nem tudom mi az:
a sok szépség, és jóság, vagy a pillanat
ami feszít, s nyugtot nem hagy...?
az elűzött unalom,
a túljátszott fájdalom-szerep
mi lekem számára nem járható terep,
a kint tomboló napsütéses tavasz,
vagy az össze-vissza ellebegő szavak,
mik nem fogadnak már szót nekem,
hogy messzire elkerül boldogság, szerelem,
hogy úgy érzem, föld alá bújni kéne halkan
hogy ott érezhessem, amint elfogyok lassan
könnyeimmel peregve alá...
fájdalom.
és egy tétova mosoly.
mi következik még?
|
|