Sugarak
Egy kócos fa ágain át
vöröslik szemembe a kelő nap,
s arcomra mosolyt, szemembe csillogást
hozva ébreszt.
Kísér egész nap,
sugaras tavasszá növesztve bennem
a szürke kis álmok
zagyva fürtjeit.
Megsimítja arcom,
sugrait lágyan bilincseli
hajszálaim köré, és fülembe súgja:
lesz még szerelem.
|
|