Szekvenciák
1.
(Görbe este)
A lámpák kigyúlnak
és kerekre tompítják a házak éleit.
A sínpár is görbén fut
nevetve végtelenbe-
csikorgó lomha reményeit.
Csillogó ablakok mögött
csendes percek hullanak
a bolyhos házipapucsok
talpa alatt sercegő
álombogarak lágy neszei közé.
A város fényes körbe olvad
a pillák zárja kattan
és lebegve érkezik a
nyárszínű, mámoros,
csillagszavú éj.
2.
álomszínben hullik
lábad elé a perc,
bágyadtan újra
ujjad köré tekersz
vágyaimmal együtt;
perec, vagy forgácsfánk
hajlik ilyen szépen,
mint megengedő szív:
illedelmesen. s ránk
porcukor hullik halkan.
3.
a túlédes álmok
szemedbe kúszó fényeivel
a szádban elalszol.
ereidben lassú
folyó hömpölyög,
s az alagút végén
a vonatkattogással,
szétzilált nappalod
árnyékvilágától
csendben búcsúzkodva,
végleg elszökök.
4.
ragyogó felhőszótagokban
siklok egy mondaton
az ég felé álmodom
csukott szemem héján
ringó perceimet,
már nyugodtan alszom
a harag, és az öröm
csendben kézenfogva
sétálni ment veled.
2005.07.01.
|
|