Attól a naptól kezdve, amikor a Fradi képviselője elhajtott a ház elől, gyökeresen megváltozott az életem.
Természetesen másnap megjelentem a klubnál, és a kötelező orvosi vizsgálatok után hivatalosan is az FTC játékosa lettem.
Az első hetekben minden nap úgy mentem haza, mint egy élőhalott. Kegyetlenül nehéz, hajtós edzések és vasszigor mind az edző, mind az egész klub részéről.
Majd egy hónap telt el, mire hozzá tudtam szokni az effajta edzésmódhoz, és kevesebb fáradsággal tértem esténként nyugovóra.
Úgy tettem, ahogyan kell. Százötven százalékot adtam ki magamból minden egyes nap, minden egyes mérkőzésen. Az edzők soha nem mondták, de végig tudtam, hogy meg vannak elégedve velem.
A társaimmal is egytől-egyig jól kijöttem, bár csak egymásra számíthattunk, és ez a kezdetektől fogva jól összekovácsolt minket.
Aki ebbe a körbe nem tudott beilleszkedni, vagy nem is akart, attól viszonylag gyorsan és egyszerűen váltak meg a vezetők.
Az új környezetben tétmérkőzéseken eleinte nehezen találtam meg a góllövő cipőt, ám hála a türelmes szakmai stábnak apránként sikerült leküzdenem a lámpalázamat.
Nagyon profi munka zajlott, érezhetően belőlünk akarták kinevelni az új bajnokcsapatot, és a cél érdekében sem időt, sem pénzt nem sajnáltak. Bár az idő kissé kevésnek bizonyult, az edzők igyekeztek ennek a legkevesebb jelét adni.
Ennek megfelelően mire a második hónapba értünk, már egy hazai tornát, és egy Rotterdami négycsapatos versenyt nyertünk meg a Fradi ifi csapatával.
Napról napra erősebbek lettünk, jobbak, összeszokottabbak, elszántabbak.
Minden egyes mérkőzésre úgy futottunk ki, hogy csak az volt a kérdés, vajon hányat lövünk az épp aktuális ellenfélnek.
A negyedik hónap végén a szurkolók már az új bajnokot látták bennünk. A megelőlegezett bizalom korántsem volt megalapozatlan, így a nagycsapat utolsó négy felkészülési mérkőzésén hét játékost vetettek be tőlünk, köztük engem is.
Ebből a négy találkozóból hármat megnyertünk, és egyszer szenvedtünk vereséget.
Háromszor sikerült az ellenfelek hálójába találnom a nagycsapatban, és a többi ifiből érkezett társam is meggyőző teljesítménnyel rukkolt elő.
Az ötödik hónap után így ez a hét játékos további két évre szóló szerződést írt alá a klubbal, további öt játékost pedig egy évre szerződtettek.
Végül profi játékos lettem az ország legnagyobb csapatában. Az oly kegyetlen Ferencvárosi szurkolótáborral is sikerült megszerettetnem magam.
Az anyagi helyzetem is egyre jobb irányba változott. A klub megemelte az alapfizetésemet, valamint kaptam tőlük egy négymillió forint értékű új autót.
Sikerült a segítségükkel felvennem némi hitelt is, így nyitottam egy csendesebb szórakozóhelyet a stadiontól nem messze, amely a „Holland klub” nevet kapta.
A csapat mellett több időm jutott arra, hogy másik nagy szenvedélyemnek, a rap zenének is áldozzak, így rengeteg új dalszöveg, új dal lett felvéve otthoni környezetben.
Elmondhattam, hogy összességében sínre került az életem, ami a megélhetést illeti. Azért fizettek, amit a legjobban szeretek űzni.
Sokak szerint a profi világ kicsit kicserélt, ám ez a változás viszonylag normális kereteken belül maradt.
Ami a szerelmi életemet illeti Reni egy hónap után hozzám költözött. Egészen jól megvoltunk egymással, kiegyensúlyozott kapcsolatunk volt. Csabit végül leszerelte, de az elmondások alapján nem volt egyszerű menet. Amikor pedig szívesen beleszóltam volna, vagy helyre tettem volna a gyereket, rendre leintettek.
Így aztán megvártam, amíg lecsillapodnak a kedélyek.
Szerettem Renit, nagyon is. Ám ez az érzés megközelítőleg sem volt olyan, mint amit Kicsim iránt éreztem. Rengeteget gondoltam rá, szinte minden nap. Féltékennyé tett, amikor megtudtam, hogy új életet kezdett egy másik férfivel, akivel el is költözött.
Ha viszont lehetőség nyílt volna arra, hogy újra együtt lehessek vele, nagy szarban lettem volna a döntést illetően. Így aztán amennyire csak tudtam, eltereltem a bűnös gondolatokat.
A klub, amit nyitottam lassan virágzásnak indult, amit a hírnevemnek is köszönhettem.
Ám mint később kiderült, a hírnévnek nagy ára is van. Megváltoztatja az embert, és olyan vizekre sodorja, ahonnan nincsen visszaút. Kicseréli, és változik tőle nem éppen jó irányba.
Bármennyire is fogadkoztam még zsenge játékosként, hogy ez velem soha nem fordulhat elő, valójában vonzott ez az élet.
Már rég nem voltak anyagi gondjaim, mégis a pénz uralta az életemet. Apránként elfelejtettem, ki a barát, és ki az ellenség. Elfelejtettem ki vagyok, és honnan indultam. Lassan az alvilág is besétált az életembe, vagy épp én sétáltam be az alvilágba? Nem tudom, mi a helyes válasz. Lényeg, hogy hatalomra éhes ember lettem. Soha semmi nem volt elég, egyre többet és többet, nem törődve azzal kiken, és hogyan gázolok át…
Közben lemezt adtam ki, és nagyobb szórakozóhelyeket töltöttem dugig. Hamar kiderült, hogy a foci, a zene, és az éjszakai élet nehezen fér meg egymás mellett.
Pláne akkor, ha az embernek még barátnője is van.
Rengeteget tanultam, és rengeteget felejtettem.
Minden tekintetben megváltoztam, azt hittem sebezhetetlen vagyok. Meg kellett tudnom azt is, milyen az, amikor vér tapad a kezemhez…

folyt. köv.