Ne sírj, hiszen ő már a múltad,
Egy múló szép emlék, semmi más
Ne sírj, ő a fájó jelen, ki kíséri az utad
Tán nem látod soha, csak álmaidban látomás

Elment már régen, itt hagyott ő téged
Nem foglalkozik sanyarú sorsoddal
Nem keres többé, nem félti minden lépted,
Csak lassacskán megöl minden mondattal

Hát ezt érdemled te? Ezért szeretted?
Ezért óvtad, kezét soha el nem engedted.

Mint két idegen, nézzük egymást csendesen
Olyannyira gyűlöllek, s úgy hiányzol Kedvesem…

Nem sírok már miattad,
sírjon érted más, ki őrült
az utam régen kiadtad,
életem szakadék szélére pördült

Mondjam azt, hogy nem érdekel, nem követem lépted?
Mindegy a szó, a gondolat…ma is megdöglök érted…