A korai indulásnak megfelelően a megbeszéltnél hamarabb értem a helyszínre. Ennek ellenére már jó néhány autó állt az utcában, nem lesz épp szomszéd centrikus ez az éjszaka. A kapu tárva nyitva volt, így csak be kellett sétálnom rajta.
A nappaliig akadálymentesen jutottam el, de az őrült, erősen ittas hangulat már jól kivehető volt.
Meglepetésemre nem bömböltették a zenét sem. Benyitottam, s ekkor azonnal elszabadult a pokol. Sandesz, Völe, Doki, Arab, Szunó, Kamus, és még jó pár, eddig ismeretlen arc üdvözölt kitörő örömmel.
Nem tudtam mire vélni a dolgot, de mindenesetre jól esett. Egyedül Renit nem láttam még.

- Szevasztok Hölgyek, Urak! – mosolyogtam, majd mindenkivel pacsi – puszi köszöntés. Az ismeretlen arcoknak bemutatkozás. Közben folyamatos gratulációk eddigi teljesítményemért. Ezek szerint nem értesültek még a balhéról.
- Mizu, Holland? – érdeklődött Doki sejtelmesen. A többiek ekkorra már visszatértek korábbi elfoglaltságukhoz.
- Te tudsz róla, ugye? – kérdeztem, miközben sörért nyúltam a hűtőben.
- Már hogyne tudnám? Állítólag rendesen megtérdelted a köcsögöt.
- Én is kaptam egy jókora pofont. – ismertem el.
- Tudom, de ne is törődj vele! Hamarosan újra játszani fogsz.
- Reméljük. Minden oké? – váltottam témát hirtelen.
- Mondhatjuk úgy is. Képzeld, tegnap óriási dolgot fedeztem fel! – lelkesedett.
- Éspedig?
- Rájöttem, hogyan tudsz úgy berúgni, hogy azt sem tudod, mi van. Ugyanakkor kurva nagy élmény a szexben.
- Uram atyám! – képedtem el röhögve.
- Nem, ez tényleg komoly! Este megittam egy liter tehéntejet!
- Tehéntejet??? – hökkentem meg.
- Igen, tehéntejet. Fél órával később rádobtam még egy üveg jó fajta vörösbort, és pár üveg sört! Levezetésképpen két felest, és én mondom haver, a mennybe repített engem is, és az asszonyt is. – vigyorgott kéjesen.
- Baszki, ezt még hallani is szörnyű volt, nemhogy meginni! A tőgyes tejcsire dobott jófajta vörös, meg miegymás, és ettől áll a farkad? – gúnyolódtam.
- Jó, nem mondom, volt némi mellékhatása is. – majd elvörösödött.
- Micsoda?
- Reggel arra ébredtem, hogy kicsit összefostam magam. – mondta halál komolyan, fájdalmas arccal.
Úgy elkapott a röhögés, hogy én is majdnem beszartam tőle.
- Baszd meg, te egy igazi állat vagy öcsém! Ezt nem lehet megjátszani, te nem vagy komplett. – nyögtem végig nevetve ezen az állaton.
- Jól van, jól van! Könnyen röhögsz más ember nyomorán! Az asszony majdnem kitaposta a belem emiatt. – háborodott fel.
- Beszarás, milyen jót szexeltetek este mi? – játszottam a szavakkal.
- Te aztán rohadtul együtt érző tudsz lenni, mondtam már?
- Ugyan, ne szívd mellre haver. Velem is előfordult már, hogy beszaladt egy kis kaki.
- Komolyan mondod? – érdeklődött.
- Bizony! Legalább másfél éves koromig… - ekkor megint elröhögtem magam, de már ő is nevetett.
- Jó, hogy jókedvűnek látlak haver.
- Ez neked is köszönhető ám. Viszont, ahogy elnézem, Sandesz valahogy nem az igazi. – ezt már észrevettem korábban is. – Piás, vagy szívott is valamit?
- Nem. Az a helyzet, hogy gondjai vannak otthon. Nincs pénze, hiába nyomja két helyen is az ipart. Ezáltal a barátnője is basztatja folyamatosan. Annak a nőnek semmi sem elég. Sandesz pedig elég labilis érzelmileg, ezt tudjuk mind…
- Valóban. Figyelnünk kell rá, nehogy kárt tegyen magában.
- Gondolod, képes lenne rá? – kérdezte rémülten Doki.
- Úgy vélem igen, de bízzunk benne, hogy rendbe jönnek a dolgok körülötte. Addig is az ilyen kis banzájok ápolják a lelkivilágát. – mosolyogtam.
- Ja, meg a máját is. – nevetett Doki is.
- Beszélek vele pár szót, hátha tudok neki segíteni.
- Rendben menj csak. – engedett tovább.
- Ja, és ne felejtsd el megfejni a tehenet! – röhögtem rajta.
- Lefejheted te is a pöcsömet te szemét! – válaszolt vissza.
Ezért bírtam Dokit, igazából minden poént el tudtunk sütni egymásnak. Az, hogy egymást elküldjük a kurva anyánkba, az nem téma köztünk. Még ha komolyan is gondoljuk, vagy éppen vitázunk, mindketten tudjuk, hogy valójában nem is gondolunk a muterokra. De hát mégis egyszerűbb azt mondani, hogy „baszki a kurva anyád”, mint azt, hogy „menj az apád faszára.” Az anyukák könnyebben jönnek az ember nyelvére.
Ezek a rendkívül fontos gondolatok játszódtak a fejemben, miközben Sandesz felé törtem az utat a vendégek, haverok között. Épp egymaga támaszkodott a szekrénynek, miközben a hifivel bíbelődött.
- Szevasz Sandesz! – üdvözöltem ezúttal én.
- Á, szervusz Holland. – az ő reakciója kevésbé volt kitörő fogadtatás.
- Mi van veled, haver? Rég dumáltunk! Tudom, nem sűrűn voltam errefelé mostanság, de kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok, meg minden. Szakítás, bánat, pia, foci, meccsek, minden faszom, érted? – löktem a hülye sódert, megállás nélkül vihogva, mint egy fürdős kurva.
- Persze, semmi gáz. Értem én. Nálam sem fenékig tejfel az élet, de idővel minden megoldódik… - mondta nem túl nagy magabiztossággal.
- Tudok segíteni valamiben? Esetleg ha beszélnél róla, szívesen meghallgatlak. – ajánlottam fel őszintén.
- Tudod, tartozom pár veszélyes arcnak. Uzsora téma… És ha nem fizetek időben, abból nagy baj lesz. Az asszonyt is kicsit megviseli, de szeret annyira, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Ez minden. – egyáltalán nem tudott meggyőzni, de a nagyobb baj az, hogy önmagát sem.
- Nézd, Sande…
- Szia sztár focista! – üdvözölt egy ismerős hang a hátam mögül, félbeszakítva ezzel a mondatot. Megfordultam, és ott állt Ő. Ugyanaz a gyönyörű, párduc test a hatalmas, formás, kikandikáló mellekkel, a pokol démoni szempárja, és egy kis változatosság, a fekete haj. Reni tetőtől talpig a maga szenvedélyes valóságában ott állt előttem.
- Most szólsz is hozzám, vagy csak bámulsz még egy darabig? – jegyezte meg kedvesen, ám jogosan.
- Elállt a lélegzetem. Igazából meg sem tudok szólalni a gyönyörtől…őőő a meglepetéstől. – adtam a direkt nyelvbotlásokat. Eközben Sandesz szépen el is tűnt valamerre.
- Nem zavarlak? – kérdezte.
- Ellenkezőleg! Már nagyon is hiányoltalak!
- Komolyan mondod? – érdeklődött, mintha nem tudná.
- De még mennyire! – vigyorogtam.
- Akkor mi lenne, ha én felmarkolnék egy pezsgőt, te pedig pár üveg sört. Utána üljünk ki a teraszra, most úgysincs ott senki, nyugodtan beszélgethetünk. Nos?
- Felőlem indulhatunk! – majd kivettem a hűtőből néhány üveggel, és kimentünk. Lassacskán iszogatni kezdtünk, általános dolgokról beszélgettünk. Azt hiszem, kerülgettük a forró kását. Ő is bőszen majszolta az üveg pezsgőt, szépen lassan elértük a „spicces” állapotot. Ám innentől még inkább felszabadultunk mindketten.
- És…hol hagytad életed nagy szerelmét? – érdeklődtem Csabi iránt.
- Csabira gondolsz?
- Gondolom igen.
- Az egy fasz. Most nyaral valahol a Földközi-tengeren. – jött a nem várt válasz.
- És te miért nem vagy vele?
- Mert csúnyán összevesztünk, azt hiszem ezzel vége a kettőnk közös életének. – ez már tetszetősebb válasz volt.
- Értem.
- Ha már itt tartunk, veled mi a helyzet? Már nő ügyileg. Gondolom, megkaptad a kis cetlimet Dokitól. – hozta fel azt a kurva cetlit egy komoly kérdéssel megspékelve.
- Velem semmi helyzet nincsen. A cetlid szétbaszta az életemet picit, de erről nem te tehetsz. – valóban nem hibáztattam érte.
- Ó, hallottam arról, hogy szakítottatok. Bocsi, nem gondoltam, hogy ez lesz… - egyáltalán nem tűnt bűnbánónak, de ezt valahogy meg is értettem. – Bár jóvá tehetném valahogyan…
- Valahogyan jóvá teheted. – éltem a nem várt lehetőséggel. Kikerekedtek a szemei.
- Mi lenne a megbocsátásod ára, „Miszter Holland?” – majd közelebb hajolt hozzám.
Egy pillanatig haboztam a válasszal, de hála többek között a piának, gyorsan észhez tértem újból, és elmondtam a „feltételemet:”
- Egyetlen csókot kérek, semmi mást. Egy csók. Semmi több. – nem tűnt meglepettnek a válasz hallatán. Szótlanul közelebb hajolt, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – márpedig miért ne lehetne – megcsókolt.
Fenséges érzés volt. Mézédes ajkak, pokoli technika. Az egyetlen ártatlan csókból elég heves, szenvedélyes csókolózás lett. Közben a kezeim is a nyakát simogatva egyre lejjebb kalandoztak, egészen a tekintélyes, kemény domborulatokig.
Egyáltalán nem zavarta a dolog, sőt mi több ő sem habozott. Bal kezét a térdemre téve az ellentétek harmóniájának megfelelően ő egyre csak feljebb csúszott.
Én sem voltam sokkal „puhább”, mint az ő keblei.
- „Semmi mást?” – suttogta a fülembe.
- Tűnjünk el innen. Most azonnal menjünk. – suttogtam vissza türelmetlenül. – Kocsival vagyok, öt perc múlva nálam vagyunk.
- De hiszen ittas vagy. – mondta, miközben megharapta a fülemet.
- Számodra ez akadály? Mikor ide értem, akkor is az voltam. Nem ülsz be mellém? – kérdeztem picit aggódva.
- Ide figyelj! Még egy ilyen felesleges mondat, és leharapom a kis füledet. Azonnal indulni akarok… - ez már tetszett nekem is.
Szinte rohantunk az udvarból az autóig, nem törődve azzal, hogy ki lát, ki nem, most elhagyjuk a helyszínt. Ezúttal senki nem fog szemrehányást tenni, ebben biztos vagyok.
Részegen a volán mögé ültem, és padlógázzal elindultam…

Két perccel később már nyitottam a kis kaput, szartam én arra, hogy beálljak a kocsival.
Miután nagy nehézségek árán a kerítésen belülre jutottunk, a bejárati ajtó jelentett némi problémát. A sötétben nem láttam semmit, csak szerencsétlenkedtem a kulccsal. Ekkor Reni megelégelte a dolgot, és egy határozott mozdulattal arrébb tessékelt, hogy ő nyithassa ki az én ajtómat. Jó ötletnek bizonyult, hiszen máris a lépcsőházon belül találtuk magunkat.
- Merre? – kérdezte türelmetlenül.
- Fel az emeltre! – válaszoltam, majd valósággal rávetettem magam.
Nem tudom, hogyan, de csúszva - mászva, egymásnak esve haladtunk apránként fölfelé a lépcsőházban. Közben kis túlzással fokonként megválva egy-egy ruhadarabtól, heves csókolózások közepette. Az a nem túl sok alkohol, amit elfogyasztottunk, még inkább megsokszorozta a vágyainkat.
Mire a lakás ajtajához értünk, rajtam már csak az alsó nadrágom volt, Renin pedig egy szál tanga, és félig-meddig a melltartója.
Miközben az ajtónak támaszkodott, és a mellemet harapdálta én próbáltam bejutni a saját lakásomba. Mire sikerült, addigra már a nyakamat is „szabdalni” kezdte ez az ördögi nő.
Elemi erővel becsaptam magam mögött az ajtót, és a hálószoba felé folytattuk kalandos utunkat. Közben megtorpantunk a fürdőszoba falánál, Reni ekkor nagy erővel szabályosan a falhoz vágott, hogy újfent megharaphassa a fülemet, majd érzékien bele is nyalt. Mindeközben sikeresen lefejtettem a melltartó másik felét is róla, így én sem voltam rest megízlelni a formás idomokat. Eközben jobb lábát a csípőmig emelve a lábujjaival húzta le rólam egyetlen megmaradt ruhadarabomat.
Ekkor már én sem voltam a magam ura teljesen, megmarkoltam fekete fürtjeit a nyaka alól felnyúlva, és nagy lendülettel helyet cseréltettem vele. Ezúttal ő támaszkodott már a falnak. Enyhe kis nyögés jelezte, hogy kicsit erősebben ragadhattam meg a haját, de ezt nem bánta ő sem annyira.
A nyakától lassan haladtam lefelé a nyelvemmel, egészen az érzéki kis fehérneműig, melyet már csak a „csata” kedvéért is a fogaimmal húztam le róla.
Nem csupán egy átlagos előjáték volt ez, sokkal inkább egymást próbáltuk felülmúlni, így még vadabb, még szenvedélyesebbé vált ez a játék.
Mire odalentről visszaértem az ajkáig, már minden készen állt.
Kezeivel átkulcsolta a derekamat, majd bal lábát a kezembe „adva” valósággal magába húzott.
Magával rántott, a szó minden értelmében az övé lettem.
Apró nyögések közepette juttattuk egymást a csúcsra, mindeközben megvadult tigrisként karmolta végig a hátamat, kellemes fájdalmakat okozva ezzel.
Fogalmam sincs róla, mikor jutottunk el az ágyig, ha egyáltalán sikerült odaérni…

folyt.köv.