Bánat melódia (dalszöveg)

1.

Egy kocsmában ülök és szívom a cigimet,

majd eszembe jut, minden egyes ígéret,

hogy soha nem hagysz el mindig itt leszel,

az is, hogy értem mindent megteszel.

Velem leszel a bajban, velem a jóban,

de naív voltam hittem a szóban.

Elfordultál már nem vagy itt,

széttépve, egy kisfiú álmait.

Nem maradt más csak a bánatom,

nem maradt itt semmi csak a fájdalom,

de tudom, már jobb, hogyha rád hagyom,

és életem végéig ébren álmodom.

Könnyeken át nehéz látni a világot,

kitépted a szívét, aki szívéből imádott.

Megfordult a világ, és fel akar falni,

ha nincs  miért élni, hagyjatok meghalni.

Hagyjatok meghalni nem bántottam senkit,

hagyjatok, hisz régóta nem érek én már semmit.

Megiszom, elszívom minden nap az adagot,

Nem vagyok én rossz tudod, csak szeretni akarok...

 

2.

Fájdalmas már minden pillanat,

mióta csak az emlék, ami itt maradt.

Hiszem azt, hogy nem hiába várlak,

hiszem, hogy egyszer újra látlak,

hiszem, hogy egyszer újra itt leszel,

hiszem, hogy többé nem engedlek el,

hiszem, hogy olykor gondolsz néha rám,

hiszem, hogy sírsz még minden éjszakán,

hiszem, hogy egyszer mégis rájöhetsz,

hiszem, hogy egyszer újra átölelsz.

Reménytelen remény rabja lettem

a múltat soha nem sikerül eltemetnem.

Gyere vissza, én mindenem odaadom,

de azt, hogy játsz velem többé nem hagyom.

Többé nem hagyom, csak halálosan szeress,

kérlek ne bánkódj, nézz rám, és nevess!

Múlnak az évek, és az évtizedek,

érted én a véremmel fizetek,

de bármennyire is fáj, bármennyire is rossz,

bármennyire is érzem, hogy hiányod lassan felpofoz.

Bármennyire is tép, bármennyire is mar,

bármennyire is látom, ahogy a föld lassan eltakar...

Látom a napot, nyugodni térni

azt súgja hidd el, nem kell félni!

Látom, hogy itt vagy, hallom a hangod,

utánad szólok, de te meg sem hallod.

Minél jobban futok, annál messzebb vagy,

hamarosan érzem az erőm magamra hagy.

Látlak a távolból, látom, hogy elmész,

majd szép lassan felfogom véget ért az egész...

 

3.

SOHA NEM HAGYOM, HOGY BÁNTSON,

SOHA SOHA NEM HAGYOM, HOGY FÁJJON,

SOHA SOHA NEM HAGYOM, HOGY EL ÉGJEN,

SOHA NEM HAGYOM, HOGY VÉGET ÉRJEN,

SOHA NEM LÁTOM MÁR A NAPPALT,

SOHA NEM LÁTHATOM AZT AZ ANGYALT,

SOHA NEM ADHATOM ODA A SZÍVEMET,

SOHA NEM MONDHATOM TÖBBÉ, HOGY SZERETLEK,

soha nem hallom már a hangod,

soha nem látom már az arcod.

Soha véget nem érő viadal,

soha fel nem fogható, bánat diadal.

Hát messziről üzenem, remélem jól vagy,

köszönöm a szépet, én most lemondok rólad....





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11822