Kipp-kopp! Bekopog a kopogó szellem,
Ő sem az igazi már, csak egy szomorú jellem
A jelmezbálban az egyetlen őszinte lélek.
Az őszinte érvek, csak benne élnek
Igazán? Hidd csak el, igaz ám,
ha akarod jó lesz, de bizony tud ő lenni pimasz ám.
Az élete, a halála, jó és a rossz határa,
Az elveszett percek, és a sok száz év magánya.
A kísérlet, ami kísértett,
Hisz ő sem más csak egy magányos Kísértet.
Mikor az élet medréből kilépett :
ÖRÖK ÉLET! Így szólt az ítélet

 Látlak téged, látlak, látlak az ég kékjében,
Eljött az idő, Kopogó szellem nyugodj végre békében.
Éjszakánként érzem a jelened, nem ijedek meg tőled,
Visszaadom mindazt neked, amit csúnyán elvettek Tőled....