Nem jön az álom, nem jön az angyal,

borús az este és messze a hajnal.

Nem jön a fény, és nem jön az árnyék,

gyűlnek a felhők, fogynak a kávék.

Nem jön az Isten, nem jön a Sátán

a farkas is ma csak áldozati bárány

Vége a dalnak kezdődik a nóta,

baljós a dallam, hogy ütött az óra.

Mindent látok, de semmit nem tudok,

egy helyben állok, de mégis elfutok.

Szabad vagyok, de kegyelmet kérek,

Elönt a bátorság, de úgy félek....

Ha éjfélt üt az óra, 

álmom nem válhat valhat valóra,

és ha újra eljön a reggel,

a fiú soha többé nem kel fel...

Elönt a félelem, elönt a káosz,

valaki valamiért leszögez az ágyhoz.

Halott a test, de friss az elme,

Olyan az egész mintha egy álom lenne,

de nincsen ébredés, nincsen reggel,

Nincs az az Isten, és nincs az az ember

ki megmentene egy életet,

ez valós? Vagy játszik a képzelet?!

A semmibe üvöltök egyedül játszom,

a pokol tüze éget, én mégis fázom.

Adj nekem esélyt, most mégegyszer,

de könyörögve kérlek...Ébressz fel!!!