Könnyek serege
Könnyedén könyveltem el magamba, Hol bánatba fojtva, hol pedig haragba
De mégis tűrjük, szótlanul,
csendesen hagyjuk Hogy elbánjon velünk, s könny mossa az arcunk
Fura ez a sereg, melyet a lélek tükre produkál, mit az élet szemel ki, céloz, lő, s eltalál
Mindig másképp mutatkozik, milió fajta lehet. Millió az érzés, mely harcba küldi a sereget
Lehet ez a boldogság, egy csöpp kis élet kezdete A védelmező anyai ölelés, a Föld legnagyobb fegyvere
Okozhatja szerelem, az oltár előtt állva Minden bajt elfeledve, heves csókot váltva
Ám jöhet vele fájdalom, megannyi sötét felhő, S végignézik szeretteink, ahogy lassan lejár az idő
De nem tudunk mit tenni, hiába tűrjük eleget, Sosem fogom érteni, ezt a könyörtelen sereget…
|