Minden héten háború 06.

 

Kissé meglepődve leste a szituációt, hogy Reni épp közel hajolva hozzám súg valamit a fülembe. Csabi láthatóan ideges lett, egy perc alatt megfagyott a levegő.
Mielőtt azonban bárki bármit is szólhatott volna hármunk közül, Doki közbelépett, és szinte rávetette magát Csabira, de csak úgy haverság szinten.
Be kell valljam, számomra is hozott ez némi megkönnyebbülést. Mire újra feleszméltem, Reni már méterekkel arrébb tőlem kortyolgatta üdítőjét, de még véletlen sem nézett rám. Tartottam tőle, hogy ez az este nagy viharokat fog még kavarni.
A percek múlásával, és az alkohol, valamint az eufórikus cigaretták és bogyócskák fogytával elértük azt a szintet, amikor mindenki az asztalnál ült az óriási nappaliban, és beszélgetni kezdtünk, vagyis próbáltunk. Bennem is volt már jó adag sör, mondhatnám gömbölyű lett a talpam. Ezáltal egyre feltűnőbben is bambultam Reni mély dekoltázsát, melyet csak az nem vette észre, aki nem akarta. Csaba bunkó pittbullként ült mellette, de egyetlen szót sem szóltak egymáshoz.
A sok barom zajosan duruzsolt, kevés értelemmel. Ekkor úgy döntöttem, szokásomhoz híven a középpontba kerülök. Felálltam a helyemről, némi koordinációs problémákkal, majd kezembe vettem egy üveg pezsgőt:
- Kedvezs Hölgyeim, kedvezs Uraim! – a beszéd kicsit nehézkesen ment már, de mindenki elhallgatott, és csendben figyelt. – Meg kell mondjam, kurvára boldog vagyok, hogy elsőként értesülhettek a hírről!
- Na, mi a tököm történt veled? – türelmetlenkedett Szunó, erre a többiek leintették.
- Szóval, Szunókám befejezném, ha nincs ellene, nincs, nincs ellene kifogázsod. – kissé próbáltam összekapni magam, nehogy az a vád érjen, hogy csak részegségembe találtam ki a nagy hírt.
- Gyerünk, Holland! Ki vele! – utasított kedvesen Reni.
- Tudjátok, legnagyobb szerelmeim közé tartozik a foci, amivel nem mondtam nektek újat. – kivárás – Nos, az edzőm a mai napon közölte velem, hogy a hét végén, a Kaposvár elleni meccsen kezdő játékos leszek a felnőtt csapatban! – sikerült kimondanom.
- A felnőttben? – lepődött meg Kamus.
- Igen, ott. – válaszoltam.
- Baszki, azt a meccset nyomatják a sport adón, öcsém! – lelkesedett azonnal.
- Ahogy mondod, haver…
- Bazdmeg, Holland! Gratulálok, haverom! Ez az én kibaszott nagy sztárfocista haverom! – ölelt meg szorosan a Kamus, de a többiek is azonnal odajöttek, és persze kapásból kivették a kezemből a pezsgőt, hogy utána a számba tömjék az üveget. Persze ők sem állhatták meg további vedelés nélkül. Sorra kaptam a gratulációkat, a baráti puszik, pacsik, kézfogások, minden.
Mindössze csak Reni, és mellette Csabi maradt ülve fapofával. A csajszin viszont láttam, hogy legszívesebben ő is odarohanna, és úgy gratulálna, de nem tud, nem mer, nem akar. Ezért nem törhetek pálcát felette, talán már meg is gondolta magát, és most a Csabival való vitája bántja.
Igaza van, béküljenek ki, magamat sem értem, hiszen ott az én Kicsikém, aki most úgy hiszi, én dolgozom…
Lenyelem a békát, és mindjárt iszom tovább, ájulásig. Ez volt a tervem, se több, se kevesebb.
Mindenki elfoglalta újból a megszokott helyét. Én megint sört bontottam, a többiek „tekertek.” Közben persze egy-egy nekem szánt kérdés arról, hogy mi lesz, ha a Ferencvárosban kötök ki, vagy esetleg az Internazionaléban.
Jó gyerekek ezek mind, jól esett minden szavuk, minden kis poénjuk. Ekkor azonban Reni hirtelen felpattant, és így szólt:
- Hé, a fenébe is, remek ötletem támadt! – ujjongott. Csabi dermedten figyelte barátnője váratlan alakítását.
- Izgatottan hallgatjuk, Kedves Renáta! – mondta Doki.
- Téged a pom-pom csapatba válogattak be, vagy mi? – humorizált Szunó, de ez a poén most mindenkinek tetszett, Reni is jót mosolygott rajta.
- Úgy látszik, ez a komoly hírek estéje. – vélekedett Völe, majd lepacsizott Andrissal.
- Kussoljatok már gyökerek! – intettem csendre őket. – Hadd fejezze már be! -  Reni döbbenten figyelte, ahogy én csinálom a helyet az ő szavának, miközben az a kretén állat csak kussban néz maga elé.
- Szóval, arra gondoltam, mi lenne, ha elkísérnénk Holland barátunkat a Kaposvári meccsre? Biztosan nagy önbizalomdopping lenne neki is, ha látna minket a helyszínen szurkolni, nemde? – nézett kérdőn a többiekre. Nekem az állam is leesett, ezzel együtt a nyelvem is lógott, és a fogam is fájt a nőre. Ez valami fenomenális, amit itt lerendezett. A kurva életbe is! Ez a csaj nem egyszerű! Bár tudnám, hogy ez őszintén nekem szólt-e, vagy csak a Csaba gyereket akarta felhergelni.
Ahogy elnéztem Csabi arcát, sikerült ez is.
- Kiváló ötlet! – Doki.
- Mi az, hogy?! Ott a helyünk veled, testvérem! – Szunó.
- Rám számíthatsz. – Sandesz.
- Rám is. – Kamus.
- Ott leszünk! – Andris.
- Rettegj, Kaposvár, jövünk!!! – Pityu.
- Szétbasszuk őket, mint a szart! – Völe lelkes „szurkolása.”
- Haver, mesterhármast lősz nekik, és ezt élőben akarom látni! – Arab.
- Hűha, fiúk… És persze hűha, te leányzó… - mosolyogtam Renire. – El sem tudom mondani, mekkora boldogság ez nekem, nagyon nagyon köszönöm nektek, mindenkinek… - tényleg csak kerestem a szavakat.
- Ugyan már, basszátok meg… - szólalt meg a semmiből Csabi. – Mit tudtok élvezni abban, ha huszonkét ember kerget egy hülye labdát… Ne érts félre haver, nem veled van a gondom, de rohadtul rühellem a focit, meg egyes esetekben a focistákat is. – ez aztán nagyot szólt, a többiek persze nem értettek egyet, de kíváncsian várták, és mit fogok reagálni.
- Csabi, egyáltalán nem haragszom. Ha te nem szereted a sportot, és a követőit, az a te dolgod. – nyugodt hangon, gúnyos mosollyal beszéltem. – Viszont, ha közelebbről is megvizsgáljuk a dolgot, valójában csak húszan kergetik a labdát, a két kapus nem szerepel a mezőnyben. Vannak „paprikás” meccsek, amelyet huszonkét játékos kezd, de végül tizenhét fejezi be. – a többiek kíváncsian várták, mi lesz erre a lépés. Nem mentem bele a nyílt harcba, bármennyire is szerette volna ezt kiprovokálni. Reni csendes kíváncsisággal fürkészte, vajon mi fog ebből még kialakulni.
Csabi arca látványosan eltorzult, majd szép lassan el is vörösödött.
- Ide, ide figyelj, te szarházi… Ne merj szarakodni velem, mert azt rohadtul meg fogod bánni! Ne merészelj engem még egyszer kioktatni! Megértetted?! – szinte remegett az idegtől. Ekkor én legalább olyan közel hajoltam hozzá, mint előtte Reni hozzám, mikor a fülembe súgta azt a kis titkot, amely csattanóját még most sem tudom. Én is csak halkan súgtam, de biztos voltam benne, hogy mindenki hallja:
- Ide figyelj, te szarházi. – ismételtem őt. – Nem ismerlek, fogalmam sincs honnan szalajtottak, de, hogy őszinte legyek nem is érdekel. Nem tartom kizártnak, hogy egy rendes gyerek vagy, csak most kicsit frusztráltnak érzed magad a problémáid miatt. Ha gecizni akarsz, felőlem oké… De ha esetleg bővebben is megvitatnád, odakinnt megbeszélhetjük…
Ekkor Doki lépett közbe, szinte beékelve magát Csabi, és közém, mindkettőnknek egy-egy üveg sört a kezünkbe nyomva.
- Fiúk, fiúk… - próbált békíteni – Csak nem balhéztok össze azon, hogy az egyik szereti a focit, a másik meg nem. A pia beszél belőletek, nincs nektek semmi más bajotok. Éppen ezért sárkány ellen sárkányfű… Koccintsatok, és igyatok végre! Ne egymást basztassátok! – egész hiteles előadás volt ez.
Így is lett. Mélyen egymás szemébe néztünk, koccintottunk, majd visszaültem a helyemre.
Ám ez buli még mindig tartogatott meglepetéseket…

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11882