Minden héten háború 08.

Miután a lemez is a helyére került, és a mikrofont is kipróbáltam, leteszteltük a hatalmas hangfalakat.
- Max hangerőn nyomjad!!! – kiabált Doki.
- Hülye vagy?!  Nem biztos, hogy sikerül túlpofáznom a hangerőt.
- Dehogynem! Jó lesz az! – adta a lovat Sandesz.
Kíváncsi tekintetek meredtek rám, tág pupillákkal megspékelve. Az egyetlen józan személy Reni volt, és pont ettől tartottam. Ha hibázok valamit, a sok részeg, betépett baromnak nem fog feltűnni, ám ő kiszúrhatja. Nem mondhatnám, hogy túl nyugodt voltam annak ellenére, hogy már léptem fel komolyabb helyeken, illetve versenyen is vettem részt elég jó helyezést elérve.
- Melyik számot nyomod? – jött valakitől a jogos kérdés.
- Melyik legyen? – kérdeztem.
- Tudod, az a izés… - mondta Szunó.
- Ja, az jó… - hajtottam le a fejem csalódottan.
- Na, tudod?! Az amiben mész tovább! – sejtésem már volt.
- A „Megyek tovább”? – próbáltam fixálni a programot.
- Azaz baszki! A megyek tovább! – egyeztünk meg.
- Okés, felőlem mehet. – egyeztem bele.
A hatalmas nappaliban kényelmesen el tudtak helyezkedni ahhoz, hogy mindenkihez tisztán érjen el a hang. Nem volt menekvés, nem húztam tovább az időt.
Elindítottam a cd-ről a hatos dalt, majd a megfelelő pillanatban elkezdtem:

 

1.

Én mindig is tudtam, mit várnak tőlem a nagyok,
De csakúgy, mint rég én most is nagyot beleszarok
Abba, hogy mi a helyes, vagy mi a negatív
Mi emel a magasba, vagy éppen letaszít a mélybe
Ez már rég nem érdekel, itt leszek egy király
Vagy ha kell, itt vérzek el
A földön közöttetek: ellenségek, barátok
Kívánom váljanak valóra azok az álmok
Amikben hisztek, amire úgy vágytok
De tudnotok kell, hogy mindig számítok rátok
Mert a zene a mindenem, ez az én életem
Csak török előre, és soha le nem fékezem
a tempót, mert nekem csak ez a tökély,
én magam fanatizálom nem kell, hogy ösztökélj
én ehhez értek, én csakis ezt akarom
a múltban tett dolgaimat soha le nem tagadom
mert most is mint mindig, én ugyanazt mondtam,
hogy amit csinálni kellett volna arra én szartam

refrén:

Változnak az emberek, és megváltozik a világ
De itt van Baráth Tomi aki, mindig ugyanúgy megy tovább
Változhat az élet, és átalakulhat minden
De itt ez a csapat akivel szemben esélyed soha nincsen
Összeomolhat minden, de valami mégis mindig itt marad
Itt van Baráth Tomi, aki egyedül minden babért learat

2.

Aranyszabály: soha ne nézz a hátad mögé,
Az önsajnálat csak a veszteseké.
Ne rágódj a múlton! Mi lett volna jó?
Mi lett volna szép?
Mondd, mi jöhet még?!
Ennyi az egész, mondtam én százszor
Sok szemét lehet ami az életedbe gázol,
De sohase fuss el, soha ne add fel!
Soha ne hagyd, hogy a bánat temessen el
Történjék bármi, te mindig menj tovább
Utadon mindig segít majd néhány jó barát…

Refrén:

 
Változnak az emberek, és megváltozik a világ
De itt van Baráth Tomi aki, mindig ugyanúgy megy tovább
Változhat az élet, és átalakulhat minden
De itt ez a csapat akivel szemben esélyed soha nincsen
Összeomolhat minden, de valami mégis mindig itt marad
Itt van Baráth Tomi, aki egyedül minden babért learat…

Szépen lassan lecsengett a dal. Mondhatnám, meg voltam elégedve magammal, hiszen egyetlen hibát sem észleltem a szövegelés alatt.
Sorra jöttek oda a többiek ölelgetni, puszilgatni, mintha valami nagyszabású koncert utáni gratuláció özön következne.
Hirtelen fel sem tűnt a hiány a „produkció” alatt, de most igen: Reni, és Csabi már nem voltak ott.
- Hol van? – kérdeztem Dokit feltűnés nélkül.
- Mikor a felénél tarthattál,leléptek azzal a fasszal.
- Ilyen szarul nyomtam?
- Lófaszt! Épp ez volt a baj, hogy szinte megbabonáztad a kis „csöcsöst”. – valóban az volt.
- Ezért mentek el? – értetlenkedtem.
- Holland, a pofám leszakad, hogy te milyen hülye vagy! – ez rámfért. – Az a szitu, hogy Reni annyira bámult téged, hogy tutira nem maradt száraz a tangája.
- Én sem maradtam ráncos, miután először megláttam, mégsem tűntem el.
- Igen ám, de Csabi ezt észrevette. Oltári nagy botrányt kavart, kirángatta az udvarra Renit, és szerintem meg is ütötte, vagy nem tudom.
- Basszameg…Az a rohadt féreg! – keltem ki magamból.
- Nyugi! – csitított Doki. – Volna itt valami a számodra, amit a „koncerted” alatt adott oda, és megkért, adjam tovább neked.
- Mi az? – kíváncsiskodtam.
Doki egy cetlit adott át nekem. Óvatosan kihajtogattam, és a következő sorok szerepeltek rajta:

„A számom: 20/2954444  Minden nap kettőtől ötig elérsz…”

E sorok után szomorú, lehajtott fejjel elindultam haza. Már világosodott…

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11890