Mindig is híres voltam arról, hogy kényes szituációkat kilencven százalékos magabiztossággal tudok megoldani. Rettenetesen nagy mázlim, hogy ezúttal sem volt ez másképpen, és tíz perccel az edzés megkezdése előtt már a pályán melegítgettem.
Inkább amolyan alibi futkározás volt ez, mint rendes bemelegítés. Már kevésbé éreztem rosszul magamat, de annyira még nem voltam jól sem, hogy kizárólag az edzésmunkára koncentráljak. Nagy erőket emésztett fel bennem ennek palástolása is.
Lovász edző úr persze azonnal kijelentette:ma aztán borzalmas kemény edzésünk lesz. Először futhatunk, mint az állatok, utána erőnléti gyakorlatok, majd játék.
Természetesen mindenkinek a játék volt a kedvence, de egy-egy rabszolgahajcsár kaliberű edzés után már a hátunk közepére sem kívántuk a játékot.
Nekem nyilván kicsit nehezebb volt, és nem csak azért, mert éjszaka legény voltam…
A felnőtt csapat edzései nagyban eltértek a mieinktől. Sokkal erőteljesebbek, fárasztóbbak, hosszabbak voltak. Ez persze természetes, de ettől számomra nehéz volt még az átállás, pláne így, hogy bedobtak a mély vízbe. Nem voltam meggyőződve arról, hogy készen állok a két nap múlva esedékes óriási megmérettetésre, ugyanakkor vágytam is rá. Csak észre ne vegyék ma, hogy abszolút másnapos vagyok…
Az edző ekkor természetesen futást hirdetett, bemelegítésként tíz kör a nagypályán, utána pedig sprintgyakorlatok.
Az igazat megvallva szerettem futni. Na jó, persze nem vagyok én Forrest Gump, de érdekes módon ki tudott kapcsolni a dolog. Közben elmélyültem gondolataimban, szinte el is hagytam-e világot olyankor. Megszűnt minden, nem láttam körülöttem a velem hajtó csapattársakat, csak én voltam, és az óriási zöld szőnyeg.
Eszembe jutott újra Reni is, aki úgy fogyatkozott elmémben, mint az esti alkohol hatása.
Lassan ugyan, de egyre biztosabban. Ott volt még bennem, de egyre kevésbé okozott fájdalmakat. Letettem már a dologról, pedig a telefonszámát is megadta.
Kicsit csalódott voltam, persze, ám nem felejthetem el azt sem, hogy én elvileg boldog párkapcsolatban élek. Igen, határozottan így van. Ám néha úgy szeretnék kitörni, minden szabályt felrúgni, és csak menni előre. Amikor semmi sem számít már, és nem érdekel, hány hidat égetek fel magam mögött, és

 nem kell a visszaút sem, nem kell bocsánat
 nem kell boldog legyek, és nem kell a bánat
 nem érdekel semmi sem csakis egy dolog,
 és ez az egy nem más hidd el: csak én vagyok
 hazudj nekem, de a szavad is adhatod,
 szarj az egészre, de a fejemhez is baszhatod
 úgyis lepereg, már úgysem érdekel,
 hogy mi az, amit bukok, vagy ezzel mit érek el
 csak az a néhány dolog, semmi több, kész:
 a foci, a zene, a csajok, na meg a pénz…

Egy vállon talált labda térített vissza az edzésbe. Ugyanúgy futottunk tovább, ugyanott voltam, de arról sejtelmem sem volt, vajon hány kör mehetett le a tízből. A bogyó, ami eltalált, egy kissrác rúgta a pálya széléről. Majd miután észrevették, kedvesen a kapu mögé tessékelték, hogy a jövő nagy generációjának egy kis része ott folytassa labdás „büntetés” gyakorlatait.
Ebben a percben még éltek az imént legyártott rímek a fejemben. Fogalmam sincs, honnan jött, hová tart, és miért. Egyszerűen csak beindult az agyam, és akkor ilyen tüneteket produkálok. Csak jönnek a rímek, támadnak, de fogalmam sincs honnan. Nem számít van-e értelmük, vagy nincs, akkor is jönnek.
A további „rímes” gondolatmenetemet maga az edző szakította meg:
- Baráth! Jöjjön ide! – hívott magához, felmentve ezzel ideiglenesen a futkározás alól. Csak reménykedni tudtam abban, hogy semmi jele a másnaposságomnak, hiszen makulátlanul láttam el az eddigi feladatokat.
- Igen, mester? – szólítottam megfelelően. Nem úgy, mint a jó öreg Lajosbát.
- Gondolom tisztában van azzal, hogy nem véletlen van itt…
- Igen, ti…
- Nem vág a szavamba! – jött a jogos figyelmeztetés.
- Elnézést, mester… - hajtottam le a fejemet.
- Ugye nem kell hangsúlyoznom azt, milyen fontossággal bír a szombati mérkőzés. Maga nem véletlen van itt, nem találomra választottuk a hiány pótlására. Volt rá alkalom már, hogy be-beszállt a nagycsapatba, ezt is jól tudom. Így legalább nem teljesen ismeretlen a légkör. Ám azokon a mérkőzéseken a már biztos vereség, vagy a biztos győzelem tudatában léphetett pályára veszítenivaló nélkül. Ennek ellenére el kell ismernem a tehetségét, és szép teljesítmény az a néhány gól. No, de! – ezek szerint most jött a fekete leves. Megköszörülte torkát, és folytatta:
- Amikor csak tehettem, megnéztem az ifi mérkőzéseket. Még akkor is ott voltam, mikor maga nem is sejtette, hogy figyelem valahonnan a lelátóról. Azt kell mondanom, valóban mutatósan játszik, de hajlamos belehalni a szépségbe, amit én nem tűrök el! Látom, egy jó cselért eladná az lelkét is. Itt ez nem fog működni szombaton. Továbbá arról is tudok, hogy rendkívül forrófejű, és képes megtorolni a sérelmeket. A legtöbb sárga lapot így szedte össze az ifiben is.Itt ez sem fog menni. Ha a maga forrófejű viselkedése az eredményesség rovására megy, rendkívüli büntetésre számíthat. Világos voltam?
- Igen, mester. Megértettem.
- Helyes. A szombati mérkőzésre a kezdőcsapatba fogom jelölni, egyedüli ék lesz. A többit majd a mérkőzés alakulásától függően döntöm el. Most pedig látni akarom, ahogyan öt kört gond nélkül lesprintel a nagypályán… - küldött tovább a dolgomra. Ám ez az átlagosnak tűnő edzés tartogatott még meglepetéseket…

 folyt.köv.