A nyolc „elítélt” félelmet nem mutatva térdelt a hideg kövön. Én még most is egy kicsit vérző, sajgó arcomat törölgettem.
- A fenébe is, miért nem jeleztél korábban, hogy jöjjünk! – förmedt rám Doki.
- Nyugi haver! Semmi gond. Lesz itt olyan, aki sokkal szarabbul fog járni. Álljunk neki elvégezni a feladatot! – majd előrébb léptem Vadászi embereihez. Legelső lépésként Nándi barátunkhoz mentem. Elég idegesnek tűnt:
- A kurva anyádat Holland! Ezért még megfizetsz! – esett nekem.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegetőzz. Most pedig megteszel nekünk valamit. Felhívod a kis gazdidat, és megkérded tőle, meddig lesz a klubban. Elmondod neki, hogy a melót elvégeztétek velem kapcsolatban, de te mindenképpen beszélni szeretnél vele. Természetesen kihangosítod a telefont, hogy mi is halljuk.
Lényegében megkéred, várjon meg, amíg visszaértek. Világos? – adtam az utasítást.
- Lófaszt! – vágta rá.
- Oké! Ám legyen. Doki! – szóltam barátomnak.
- Hallgatlak! – lépett elő.
- Ez az a tag, aki igazi férfiként viselkedve Sandesz előtt erőszakolta meg Anitát. Ismerkedjetek meg! Nándi, ő Doki. Doki, ő Nándi. – vigyorogtam.
- Te voltál az? – hergelte fel magát Doki Nándira nézve.
- Nyugi Doki! Ne húzd fel magad. Még nem kell. Adjunk még egy esélyt a fiúnak! Nos, akkor felhívnád végre a főnöködet? – érdeklődtem.
- Kapjátok be! – érkezett a nemleges válasz. Erre én csak bólintottam egyet, majd kénytelen voltam bizonyos segédeszközök után nyúlni, amelyeket a biztonság kedvéért hoztak magukkal a fiúk. A bőséges választékból nehezen találtam elsőre kedvemre valót, mígnem megpillantottam a földön egy jókora csípőfogót.
Ez már kezdett tetszeni. Felkaptam, és Nándihoz sétáltam.
- Fogjátok le! Tömjétek be a száját is! A hosszas üvöltözés ugyanis frusztrálttá tesz. – mondtam, majd mindenki gyorsan végrehajtotta a feladatát.
Kellettek páran, mire lefogták az óriást. Rendesen fickándozott, ám Doki egy jól irányzott ütést mért rá egy vascsővel, ami ugyan eszméleténél tartotta, de kicsit lelassult tőle.
- Megmondom, mit fogok csinálni! Most ezzel a csípőfogóval levágom a kisujjadat! Nem lesz könnyű, mivel elég vastag, és a fogó éppen átéri. Így kissé lassabban fog menni a dolog, de ígérem, mindent elkövetek, hogy sikerüljön. Ha túl leszünk rajta, újra meg foglak kérni, hogy hívd fel a főnöködet. Kezdhetjük? – röhögtem, majd máris a szájába tömtek valami olajos rongyot. Másik két társam segítségül lefogta Nándi kezét, s egyikük kissé megemelte a kisujját, hogy aláférjen a fogó.
Rendesen ellenkezett, de a sok lúd disznót győz elv most bejött.
Mikor a fogó közrefogta a kisujjat, lassan kezdtem összeszorítani. Éreztem, ahogy lassan ugyan, de biztosan csukódik össze. Nándi fájdalmában csak rázta a fejét, üvölteni nem tudott. Egész teste beleremegett a kínzásba, én pedig ahogy Anitára gondoltam, még inkább élveztem a játékot. A fogó megállt, elérte a csontot.
Ekkor már két kézzel nehezedtem rá az apró kis szerszámra, mígnem végül nagy lendülettel oly hirtelen engedett az, hogy még én is elvesztettem egyensúlyomat.
A húsos kisujj már a tenyértől jó néhány centire hevert magányosan, míg a csonkból határozottan lüktetett a vér. Az „igazi férfi” reszketett, lassan azért már meg-meghallottuk fájdalmas tompított kiabálását. Közben kivettem a szájából a rongyot, és tiszta erőmből könyökkel leütöttem.

- Mondd, te rohadék, mit éreztél, mikor azt a szerencsétlen ötven kilós nőt megerőszakoltad? Mondjad már, a kurva anyádat! – majd rendesen megrugdostuk. Doki is részt vett a tettlegességbe, míg Nándi teljesen használhatatlanná vált.
- Baszd meg, ez ma már nem hívja fel a főnökét! – ismerte fel a helyzetet Doki. Nándi kábultan feküdt a földön, kapott rendesen.
- Nem baj. Szerencsére még így is vannak itt rajta kívül heten! – majd odaléptem a többiekhez. Kiütött a rettegés az arcukra, ahogy végignézték a gorilla bukását.
Igazából hattal nem volt bajom, így azt szemeltem ki, aki korábban kétszer is megütött. Újra kezembe vettem a kissé megviselt, ám még bőven használható véres fogót, és odaléptem a pofozógéphez:
- Amint láthatod, a haverod ma nem túl bőbeszédű. – mutattam Nándira – Így te is megkapod a lehetőséget, hogy jóvá tedd a hibáidat. Ha azonban részedről is rossz válasz jön, neked a fogaidat fogom egyenként kihúzgálni. S miután nem tudsz beszélni, tovább kell mennem valamelyik másik haverodhoz, akinek a nyelvét fogom kitépni ezzel a kis segédeszközzel. – kattogtattam meg a fogót. – Te döntesz, eljutunk-e idáig…
- Jól van! Megteszem, baszd meg! – remegett a félelemtől.
Előszedtük a mobitelefont a zsebéből, majd hívta is Vadászit. Természetesen kihangosítva.
- Egyetlen apró kis trükk, vagy csak nem vagy túl magabiztos a telefonban, levágom a kibaszott fejedet! – fenyegettem.
- Mondjad Attila! – vette fel a telefont a rohadék.
- Elintéztük a dolgokat, a szupersztár már úton van a kórházba! – füllentett.
- Rendben van! Ügyes gyerekek vagytok! Gyertek ide vissza most, és meséljétek el, mi történt pontosan! A telefon nem biztonságos! Igyekezzetek! – majd lecsapta.
- Valóban ügyes gyerek vagy te! – dicsértem. – De szerencsétlenségedre nem vagy megbízható! Így meg kell válnunk a társaságodtól!
- Ne! Várj, kérlek! Várj már kicsit haver! – könyörgött.
- Mit akarsz?
- Ha meghagyod az életem, megkönnyítem a dolgod! Segíthetek bejutni a lehető legcsendesebben a kaszinóba, és nekik is hasznát veszed! – mutatott társaira - Én irányítom a jelenlegi csapat egy részét, engem fognak követni, hidd el! Senki nem szereti Vadászit, de ha most ezt elintézzük, sok embere átáll majd a te oldaladra!
- És mi van azokkal, akik nem? – érdeklődtem.
- Ők nem fognak veszélyt jelenteni számodra, mert velünk már javában többségben leszel! – vágta rá határozottan.
- Doki, mi a véleményed? – néztem barátomra.
- Ha azt vesszük alapul, Sandesz haláláért nem közvetlen ők a felelősek. Hanem Vadászi. Ahhoz viszont, hogy őt kiiktassuk, jól jöhetnek olyanok, mint ez a pár seggfej. Ha trükközni próbálnának, úgyis végük. Legalább húsz embert összeszedtem még a kaszinó köré. Ők ott várakoznak ránk szétszórva. Aki viszont Anitát bántotta, annak nincs menekvés! – mondta ellentmondást nem tűrően Doki.
- Jól van! Hallottátok, milyen következményekkel jár, ha át akartok baszni! Akkor viszont kérnék ide kidobni minden telefont! Hétnek minimum lennie kell! Elővigyázatosság. – mosolyogtam. Nem is ellenkeztek. Összesen kilenc telefon hevert előttem másodperceken belül hét embertől. Nándi nem számít, ő úgysem tart velünk.
- Helyes! – vágtam rá. – Akkor most mind kocsiba pattanunk, és meglátogatjuk a gazdit! Ti heten elszórva jöttök a többiekkel.
- És ezzel a szarzsákkal mi lesz? – érdeklődött az egyik szurkoló srác Nándi felől.
- Kérnék három önkéntest, aki itt maradna egy kis mókára! – mondtam, majd három valóban jó kötésű haver lépett elő. – Jól van fiúk, köszönöm! A feladat a következő. Az itt található szerszámok közül bármi bevethető, ami hosszúkás, és vastag, esetleg éles, vagy hegyes. A lényeg, hogy az „igazi férfi” is veszítse el a szüzességét. Alaposan tömjétek be a száját, biztosan kellemetlen lesz a beavatkozás. Majd amikor már ő is megtudja, milyen a nem kívánt szex, és már kicsit vérzik is, játszatok vele még vagy tíz percet. Érthető?
- Ó, hogyne! – válaszoltak egyöntetűen. – És utána?
- Utána végezzetek vele, és dobjátok a Dunába! – adtam ki az utasítást. Ezért a rohadékért nem éreztem fájdalmat, megbocsátást, semmit. Azt kapja, amit megérdemel.
Miután mind a közel negyven ember autóba pattant, a veszedelmes horda elindult Vadászi kaszinójába…  

folyt.köv.