Fénysebességre kapcsolva kellett száguldoznom hazafelé, ha időben rendezni akartam a dolgaimat. Várt rám a megsértődött barátnőm, a feltehetően dühös jó barát, és az est fénypontjaként a főváros egyik közismert alakja, akiről mint megtudtam nem mindenki vélekedik egyformán.
Felszaladtam a lakásba, Reni nem volt annyira dühös, mint gondoltam. De azért tartotta a három lépés távolságot eleinte.

- Szia Tündérke! – öleltem át a fürdőszobában mosás közben.
- Na, mi van? Sikerült hazatalálnod? – majd „letörölgette” magáról a kezemet, és kiment a nappaliba.
- Jól van. Tudom, hogy hülye voltam és sajnálom. Ígérem, többet nem fordul elő… - fogadkoztam.
- Az előző négy eset után is ezt mondtad. – válaszolt vissza nyugodt hangon. Nem tűnt idegesnek, teljesen máshogy vette fel az ilyen dolgokat, mint anno Kicsim.
- Tudom, de kérlek picit érts meg engem is. Láthattad este, hogy miképp aláztuk a porba az MTK-t, nem? Ez nem jön össze mindig ellenük. Megünnepeltük, így a klubban ébredtem az íróasztalon. Ne haragudj, kérlek. – simogattam meg az arcát, miközben háttal állt, és a virágokat locsolta.
Ekkor picit engedni kezdett az amúgy sem túl nagy szigorából, és legalább a szemembe nézve válaszolt:
- Nézd, azt hiszem elég teret adok neked ahhoz, hogy kibulizd magad sokszor nélkülem is. Tisztában vagyok azzal is, hogy fényűző életet élsz, bár rendesen megküzdöttél érte. Tudtam jól már az elején. De értsd meg, sokat aggódom miattad! Eltűnsz egy-egy éjszakára, és olyankor azt sem tudom, élsz-e egyáltalán. Ezt nincs jogod megtenni velem.
- Jó, de…
- Semmi de! – vágott közbe – Szeretném, ha kicsit több időt töltenénk együtt, és abból a kevéske szabadidődből rám is szánnál pár órát, és nem csak azt, amikor éjszaka alszol itthon. – halk, ám határozott szavak voltak tőle. Tisztában voltam vele, hogy ő nem fog könyörögni, nem fog toporzékolni, sírni. Ha ezt így folytatom, egyszerűen összecsomagol, a pofámba nevet, és itt hagy. Egyetlen könnycseppet sem ejtve eltűnik az életemből. Ekkor odaléptem hozzá, és szorosan átöleltem.
Elégedetten nyugtáztam, hogy viszonozta ölelésemet.
- Értettem. Megígérem, hogy holnaptól másképpen lesz…
- Miért csak holnaptól? – nézett rám kérdőre vonó tekintettel.
- Sajnos ma még be kell mennem a klubba, találkozom valami Vadászi Lászlóval, vagy ki a tökömmel.
Ekkor azonban nem a lecseszés következett, hogy most ígértem meg a változást, hanem a kíváncsiság.
- Vadászi? – kérdezett vissza – Komolyan mondod?
- Igen, miért?
- Azzal a fazonnal vannak tele a bulvárlapok. – csodálta.
- Velem meg a sportlapok! – húztam fel az orrom.
- Jól van na, sztárfocistám! – csókold meg kiengesztelésképpen. – De mit akar tőled ez a fazon?
- Fogalmam sincs, majd ma kiderül. Ezért üzente, hogy ma este lejön a klubba.
- Egyesek menő vállalkozónak tartják, mások piti kis maffia tagnak… - tudatta velem ő is.
- Ez fasza! Itt mindenki tud róla mindent, csak én nem. Na, majd este kiderül. Most át kell mennem ehhez a nagyon hülyéhez. – majd az ajtó felé indultam.
- Dokira gondolsz?
- Igen. Beszélnem kell vele. Van egy jó ajánlatom a számára. – vigyorogtam.
- Nem lesz elragadtatva azok után, hogy egy hónapja felé sem néztél. – ez igaz, el kell ismerni.
- Nyugi! – válaszoltam – Majd az ajánlatom kiengeszteli.
Így, kissé tartva a lebaszástól elindultam Dokihoz. Az utóbbi időben elég kevéske időm volt ápolni a baráti kapcsolatokat, és ezt nem mindenki vette jó néven.
Látványosan leparkoltam a ház előtt, hátha nem kell kicsöngetnem ezt a barmot.
A várakozásoknak megfelelően gyorsan kiugrott, hallva, hogy megállt valaki a kapujában.
Félmeztelenül, egy szál alsónadrágban csoszogott ki. Meglehetősen meghízott az utóbbi időben. Kiszálltam a kocsiból, láthatóan eltátotta a száját. Utána azonban egyre haragosabb lett a tekintete.
- Szevasz, Dokikám! – üdvözöltem kitörő örömmel.
- Sajnállak, baszd meg, hogy csak egy négy millás kocsira futja. – a hangnem nem volt túl baráti, ahogy a mondat sem. Én persze tovább vigyorogtam.
- Ó, ugyan. Ezt a klubtól kaptam. Nem nagy dolog. – tompítottam.
- Minek köszönhetem, hogy a sztárfocista ellátogatott szerény hajlékomba? – ezúttal gúnyos volt.
- Ápolnám a baráti kapcsolatokat.
- Mi a szarról ugatsz itt nekem? – mintha érdeklődőbb lett volna.
- Van egy jó ajánlatom a számodra. Gyere, ülj be a kocsiba, és beszélgessünk.
Nagy ímmel-ámmal ugyan, de beszállt a „négy millás verdába.”
- Na mondd, mi van? Kezdek éhes lenni. – sürgetett, de ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
- Látom rendesen meghíztál. Úgy nézel ki, mint egy teleszart búvárruha. – kedveskedtem.
- Kímélj meg a hülye dumádtól „szupersztárpöcs.”
- Hát jó. Tudod mit? – vártam ki – Dolgozz nekem! Állj be az én kis csapatomba, mint a legfőbb bizalmasom. Kell egy ilyen vadállat fazon nekem. Hagyd ott a biztonságiakat, én többet, jobbat ajánlok neked!
- Mire gondolsz? – kezdte érdekelni a dolog.
- Szükségem lenne egy tapasztalt nehéz fiúra, aki besegít a klubban. Egy-egy gázosabb helyre elkísér, és ha arról van szó, vezet egy kisebb csapatot is.
A jövőben egyre több rendezvénynek fog otthont adni a Holland klub. Tehetségkutatót is szervezek, meg mindenfélét. Szükségem van egy olyan emberre, aki nem csak tekintélyes termetű, és kemény, de még képes egymaga kitörölni a seggét.
- Szóval részben legyek a testőröd? – vágott a közepébe.
- Részben igen. Erre is kérlek. Nem mintha gondjaim lennének, de a klub elég forgalmas hely, és ugyebár sosem lehet tudni. Mi a válaszod? – kérdeztem.
- Mi az ajánlat? – vigyorodott el Doki.
- Most mennyit keresel? – tértem a lényegre.
- Keveset. Kilencvenet havonta, pedig vezető beosztásban vagyok. – szomorodott el.
- Értem. Mit szólnál hozzá, ha megdupláznám?
- Micsoda? – csillant fel a szeme.
- Kéthetente kapsz kilencvenet. Ha közben van valami extra, azt külön díjazom. Havi tízezerig ingyen iszol a klubban, te egyedül. Senki más! A hétvégék kicsit rázósabbak lesznek, de valamit valamiért… Nos, Dokesz? – kérdeztem.
- Nem fog ez kihatni a barátságunkra, te buzi? – ez a hangnem már tetszett.
- Nem hinném, kisköcsög! Minden rendben lesz, ezt garantálom, barátom. – vigyorogtam.
- Mikor kezdhetnék? – kérdezte türelmetlenül.
- Egy óra múlva indulunk a klubba. Már ma este bemutatkozol pár ottani tagnak.
- Fasza. És akkor nekem is lesz ilyen négy millás kocsim? – szemétkedett, de csak viccesen.
- Lesz hát! De akkor nekem már tízmilliós lesz! – röhögtem.
Ezután kipattant a kocsiból, hogy felkészüljön élete első munkanapjára nálam. Örültem neki, hogy olyan ember került a közvetlen közelembe, akit ismerek is, és jó barátom is. Valamivel öt óra előtt érkeztünk vissza a városba…

folyt.köv.