Képes vagy-e hallani a csendet, ha marcangol a néma lét?
Képes vagy-e útra kelni, ha egy hosszú emlék véget ért?
Képes vagy-e mást szeretni, feledni szánalmas emlékem,
Képes vagy-e eltörölni, hogy ne is legyek már elmédben.

Képes vagy-e még bántani, tőrödet átdöfni szívem hűlt helyén?
Képes vagy-e mást szeretni, egy gyönyörű, boldog új élet elején?
Képes vagy-e hazudni nekem, hogy neked könnyebb legyen már?
Képes vagy-e eltaposni, ha téged majd egy szép új világ vár…

Képes vagy rá. Tudom, hiszen bőrömön, szívemen éreztem.
Képes vagy rá, megtetted. Hogy miért? Én soha nem kérdeztem.
Képes vagy rá. Megaláztál. Nevetve mondtad: Vége!
De képes leszel-e megfulladni minden mocskod tengerébe?