Zavaros gondolatok közepette haladtam az Üllői úton a klub felé. Az óra mutatója már lassan a nyolcashoz közeledett, visszavonhatatlanul haladtunk egy fergeteges éjszaka felé.

A sors fura fintora, hogy pont a mai napon zártuk le a kapcsolatunkat Renivel. Mire holnap hazaérek, már újra egymagam leszek a lakásban.

Bántottak a történtek, de érezhetően felszabadultabb lettem, kicsit megkönnyebbültem.

Ugyanakkor tisztában voltam azzal, mi az óriási különbség a Renivel való szakítás, és a Kicsimmel történtek között.  Már csak arra tudtam koncentrálni, hogy ezen az estén kicsit leöblítsem a fájdalmat. Ma nem érdekel semmi, egyszerűen csak belevetem magam az éjszakába, és hagyom, hogy sodorjon.

Jó néhány autó parkolt már a klub előtt, és a környező kis utcákban is nagyobb forgalom volt fellelhető az átlagosnál.

Egyedül természetesen az én parkolóhelyem volt szabadon hagyva.

Már a bejárat előtt is nagy ovációval fogadtak az ismeretlen arcok, és többen üvölteni kezdték a „Hajrá Fradit”. Tetszett ez az élet, bármilyen „egészségtelennek” is tűnhet sokszor.

Ahogy beléptem a klubba, szinte azonnal elözönlöttek a szurkolók, barátok, fellépők, autógramm kéregetők. A zene már max hangerőn üvöltött, és apránként sikerült kiszűrnöm a kurvákat és a drogfutárokat is, akik már javában bonyolították üzleteiket.

Nagy nehézségek árán eljutottam a pultig, ahol Kriszta, és egy másik alkalmazott szolgálta ki a vendégsereget.

- Szép estét, Holland! – üdvözölt Kriszta.

- Szebbet! Adnál egy sört nekem? És valami erősebbet is kérnék. – mutattam a viszkisüvegre a polcon.

- Nem lesz ez kicsit sok kezdésnek?

- Még kevés is. – vigyorogtam. – Dokiék?

- Ha jól látom, most értek vissza. – nézett az ajtó felé. – Pizzázni voltak.

- Doki! – kiabáltam neki a nagy hangzavarban. – Gyere ide!

A többi szekrényhátú leült, Doki barátom pedig elindult a pulthoz.

- Szevasz te szarházi! – üdvözöltem a szokásos puszi pacsi formációval.

- Csá, Holland! – mondta kedvtelenül, kicsit elsápadva.

- Mi van haver? Olyan szarul nézel ki, iszol te rendesen? – kérdeztem röhögve.

- Baszki, ez a kurva pizza betett nekem rendesen. Valami retek lehetett benne, mert elég gyorsan kikészített. – mondta fájdalmas arccal.

- Mi a fasznak költöd a pénzt kajára, mikor ihatsz is? – mutattam neki a kínálatot.

- Vigyázz Doki, a haverod ma elég rendesen belecsapott a lecsóba! – szállt be Kriszta is a beszélgetésbe, majd az előttem levő sörre, és viszkire mutatott.

- Holland, ha ezt így folytatod, a végén még kettőt látsz Krisztából is! – nevetett Doki kedvenc pultosomra mutatva.

- Az nem baj, úgysem voltam még két nővel! – fejlesztettem tovább a gondolatot. Krisztát sem kellett félteni, elég tüzes kis csaj volt.

- Ó, Holland! Ezek szerint szívesen megdugnál, ugye? – kérdezte kéjesen.

- Mindenféleképpen! Már régóta bejössz nekem, csak nem mertem mondani. De most, hogy így mondod…valóban összezörrenhetünk egy kis ágy gyakorlatra. – válaszoltam.

- Ez kedves tőled, igazán romantikus alkat vagy. De vajon mit szólna Reni, ha ezt hallaná? – kérdezett vissza, mivel még nem tudta a történteket.

- Reni holnap ilyenkor már újra otthon lakik. – világosítottam fel őket.

- Ez azért várható volt. Azok után, ahogy élsz mostanság… - válaszolt Kriszta.

- Kösz az együttérzést. Rendes tőled. – játszottam a sértődöttet.

- Baszki Holland! Hagytad meglépni a csajt? Pedig mennyire odáig voltál érte! – szállt be újból Doki. Jogos volt a reakció, hiszen ő testközelből láthatta kialakulni a kapcsolatomat Renivel.

- Mindegy. Nem működött már, szépen, civilizált emberek módjára megbeszéltük a dolgokat. Ennyi az egész. – zártam rövidre a témát.

- Hát…De legalább tényleg dughattok egy jót Krisztával! – csapott a vállamra Doki, majd mint aki jól végezte dolgát eltűnt a tömegben.

- Ez a Doki mekkora fasz! – minősítettem barátomat.

- Ezt most arra érted, hogy miért nem kefélünk?

- Nem. Ezt csak alapjáraton mondom. De ha gondolod… - röhögtem ki.

- Na menj a picsába! – vigyorgott ő is, majd ezzel jegeltük is a szex témát.

- Adj egy doboz cigit, kérlek. Ma este szarok mindenre. Mikor kezdődik a verseny?

- Húsz perc, és indul.

- Zsűri tagjaink megérkeztek már?

- Itt vannak mind a hárman.

- Helyes. Akkor emiatt nem kell izgulni. Hány versenyző lesz?

- Egészen pontosan huszonhárom. Szép kis tömeg gyűlt itt össze meg kell hagyni. És amint látom…a biznisz is megy a lányoknak. – utalt Kriszta a kurvákra. – A nagykutya is itt van!

- Vadászi? – lepődtem meg.

- Bizony ám! És amint látom, éppen feléd tart. – mutatott a hátam mögé, ahol tényleg megpillantottam üzlettársamat, amint utat tör magának a vendégek között.

- Kellemes estét, „Holland!” – üdvözölt.

- Örülök, hogy itt látom, Vadászi úr! – füllentettem. – Egy italt esetleg?

- Egy vodkát elfogadok, köszönöm.

- Kriszta, egy vodkát légy oly kedves! Foglaljon helyet! – ültettem magam mellé.

- Jó sokan vannak. És feltételezem, ma sem olcsóbb a pia.

- Nem ám. Eddig minden a legnagyobb rendben van, remélem ez így is marad. – utaltam közös dolgainkra.

- Ó, míg el nem felejtem… - majd kotorászni kezdett a mellényzsebében – Parancsoljon! – majd átadott egy borítékot. Belenéztem, és természetesen a „bérleti díjat” tartalmazta. Egyetlen szó nélkül zsebre vágtam, majd rágyújtottam egy újabb szál cigarettára.

- Mondja, Vadászi úr… Maga mitől ilyen kurva nagy ember?

- Úgy érti, miből a vagyon és a kapcsolatok?

- Valahogy úgy. Mitől lett az, aki?

- Netán csodál? – vigyorodott el.

- Ugyan már! Nézzen körül. Van okom irigykedni? Lehet, hogy még nincs annyi mindenem, mint magának, de beláthatja, jó úton haladok…

- Efelől semmi kétségem. Maga zsenge kora ellenére nagyon magas szinten űzi „zsíros” dolgokat. Még csak pályafutása elején tart, és mégis sok dolog megadatott. Ráadásul amennyire tudom, ezt egyedül saját magának köszönheti… - majd belekortyolt italába. – De, hogy mégis mitől sikeres az ember? Kíváncsi a titkomra, barátom?

- Miért, ha kíváncsi lennék, elmondaná?

- Elmondom én magának. Az uzsora az, ami sokat hoz még a konyhára. – kacsintott.

- Maga uzsorás is? – játszottam a meglepődöttet.

- Fogalmazzunk úgy, hogy kisebb pénzeket adok kölcsön nagyobb kamatokra. – mosolyodott el már-már gusztustalanul.

- Értem. Szóval uzsora. – vigyorogtam én is. – Tudja, maga aztán nagy geci!

- Ó, ez igazán jól esik. Hálásan köszönöm! – hajolt meg.

Éreztem, hogy határozottan be vagyok piálva. Ennek ellenére kurva jó hangulatom kerekedett, és váratlan lépésre szántam el magam.

- Meg kell, hogy mondjam magának… - húztam meg már a sokadik viszkimet – Én mindig is gengszter akartam lenni, mint maga. De csak egy kibaszott focista vagyok a Fradiban. Hát ez van, basszameg! – majd felálltam. – Írtam is erről egy dalt, természetesen hip-hop stílusban. Kérem engedje meg, hogy a ma este első főszereplője én legyek! – láthatóan meglepte ez a kis stílusváltásom, ugyanakkor kíváncsi is volt rá, mi fog történni ezek után.

Elindultam a színpad felé, belső zsebemben egy demó lemezzel, ami mindig nálam volt. Közben intettem Dokiéknak, hogy fáradjanak a színpadhoz…

folyt.köv.