Kínzó fejfájásra ébredtem. Apránként kezdtem csak megvilágosodni. Hideg volt, és nagyon fáztak a lábaim. Csak egy ócska kis lámpa fénye pislákolt szaggatottan. Ahogy szemeim egyre tágabbra nyíltak, megpillantottam magam körül nyolc alakot. Lassan, de biztosan jöttem rá, hogy ezek Vadászi emberei, és feltehetően mind ott voltak a kaszinóban.
Valamiféle raktárban lehettem, és a jéghideg kövön térdeltem. Mindkét kezemet hátrakötötték, lényegében mozgásképtelen voltam. Világossá váltak a történtek.
Amint kiléptem Vadászitól, leütöttek a kocsimnál, és ide hurcoltak.
Vajon mi a tervük velem? Mit parancsolt nekik a nagykutya?
Elégedetten nyugtáztam, hogy a hold még bőven magasan járt, messze nem ért véget az éjszaka. Ennyit ugyanis egy kis ablakocska látni engedett.
Mindenesetre a környezet feltérképezése után úgy gondoltam, megtöröm a fagyos csendet, bár piszkosul fájt a fejem.

- Mi van fiúk, nem tudtok aludni? – vettem könnyedén a dolgot. Ekkor egyikük közelebb lépett hozzám, és ököllel egy óriási ütést mért az arcomra.
Csak úgy ingázott a fejem. Néhány másodperccel később jó adag vért köptem a földre, s az egyik hátsó fogam is mintha koppant volna.
- Hé! Van fogalmatok arról, mibe kerül manapság egy fogorvos? – kérdeztem vérző pofával. Válasz helyett jött a következő óriási pofon. A feladója nem változott, mindössze annyi volt a különbség, hogy most a másik oldalról kaptam.
A fejem megint ingázott egyet, de most legalább nem esett ki fogam.
- Ezek szerint nem nagyon jártok a fogászatra… - poénkodtam továbbra is, újabb vércsomót köpve.
- Óriási ostobaságot csináltál ma a kaszinóban. – szólalt meg a pofozógép, amolyan nyugodt, gengszteres stílusban.
- Persze, ismerem már a szöveget. – bólogattam. – Most jön az, hogy kinyírtok, és belebasztok a Dunába. Természetesen előtte rendesen meg kell kínoznotok. Ez a standard eljárás ilyen esetekben, nemde? - játszottam továbbra is nyugodtan.
- Vicces gyereknek képzeled magad? – hajolt oda a már jól ismert kemény legény.
- Miért, nem vagyok az?
- Legszívesebben most azonnal átvágnám a kibaszott torkodat! De a főnök terve más. – lepett meg.
- Jobb, ha tőlem tudod, én innen majdnem sértetlenül fogok távozni. – nevettem fel hangosan.
- Mégis miből gondolod, hogy nem leszel leápolva? – vigyorgott.
- Egyrészt onnan, hogy nem csak ostobák, de rettenetesen hülyék is vagytok ahhoz, hogy bennem bármiféle kárt is tegyetek. – ekkor egy pillanatra arcukra fagyott a döbbenet. – Másrészt kibaszott szánalmas gyökerek vagytok, hogy egy ilyen szarházinak dolgoztok, mint Vadászi. Nem is fizet rendesen, ráadásul egy pancser. Talán van még neki pár éve, de utána mi lesz? Ugyan, fiúk! A lehetőségek kapujának kulcsa az én kezemben van, és ezt tán közületek is tudják páran…
- Miért vagy te ebben ilyen biztos?
- Ha Vadászi ki akarna nyírni, már nem élnék. Azonban én még neki is túl nagy falat vagyok. Gondolj csak bele, ha velem valami történik, az a rettenetes nagy Fradi tábor krémje, akik a klubban is jelen vannak, annyiban hagynák? – nevettem – Ezt ti sem gondoljátok komolyan. Valamint vannak zenei rajongók is, és ott is külön stábbal rendelkezem. Nem úsznátok meg, hidd el nekem. És ezt a főnököd is nagyon jól tudja. – hallgattam el a válaszra várva.
- Egyéb hozzáfűznivaló? – tárta szét kezét „ápolóm.”
- Volna még valami. Sajnos a fényviszonyok elég korlátozottak, de mintha azt a Nándit látnám ott a félhomályban. Te vagy az, haver? Gyere már egy kicsit előrébb légy oly kedves! – invitáltam a hegyomlást. Elő is lépett a sötétből, kaján vigyorral undorító pofáján. Drága Anita, tudom már, hogy ő volt az, aki…
- Mit akarsz szupersztár? – emelte fel a fejét,
- Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy milyen érzés az, ha az ember csak úgy kaphat nőt, ha megerőszakolja az egyik adós menyasszonyát? Hiszen más esélyed nincs is, elég ocsmány az a sebhely azon az amúgy is undorító fejeden. Remélem egy nő okozta. – vigyorogtam – Tudod, említetted, hogy Anita igazi férfit kapott személyedben. Erről csak annyit, hogy egy utolsó rohadt szánalmas féreg vagy, nem férfi. Valamint előre tudatom veled, hogy hamarosan te is rendesen meg leszel baszva! Mindössze ennyit szerettem volna mondani. – fejeztem be mondókámat.
Nándi láthatóan elég ideges lett, csak azt vártam, mikor esik nekem. Ehelyett azonban a másik gyökér állt oda elém. A többi hat továbbra is csak megkövülten várakozott ott.
- Csak játszod, hogy nyugodt, és magabiztos vagy. Ismerem már ezt a trükköt…
- Akkor adok még egy utolsó esélyt, hogy átértékeld. – ismételtem – Ha most nem engedtek el, sokan meg fogtok itt ma dögleni. Ha viszont sértetlenül távozhatok, lesz, aki túléli. – mosolyogtam.
- Mi a faszt vigyorogsz? – idegeskedett.
- Hidd el, a helyemben te is mosolyognál. Ugyanis bár fogalmam sincs, hol vagyunk, az azonban biztos, hogy legalább harmincan vannak az épület előtt az én csapatomból, és csak a jelzésemre várnak.
- Csak blöffölsz! – idegeskedett. – Ezt a helyet senki nem ismeri!
- A modern technika csodákra képes. Van egy új mobilom is, a régit ugyanis elhagytam… - adtam kezébe a megoldó kulcsot, majd hangosan felnevettem.
- Nándi, azonnal az ajtóhoz! – kiabált az „igazi férfira.”
Ebben a másodpercben óriási robajjal törték be az ajtót. A veszedelmes gárda pillanatok alatt harcképtelenné tette azt a nyolc köcsögöt. A csapat élén pedig maga Doki, az igazi vezéregyéniség állt.
Végre megszabadítottak a kötelektől, s immár fordult a kocka.
A profi akcióra reagálni sem tudtak az ellenfelek. Mire minden a helyére került, már ők nyolcan térdepeltek, és én magam sétálgattam előttük.
- Nos, uraim! – néztem rájuk – Most elmondom, mi lesz…

folyt.köv.