Judith és Trudy komoly erőket bevetve készülődött az estére. A fodrászon és a villámgyors szépülést ígérő arcpakoláson túl, öltözködésen és sminken innen ücsörögtek az ágyukon fehérneműben, és pihentek, hogy estére frissek, és csábítóak legyenek mindketten. Ekkor kopogtak az ajtón. Gyorsan magukra kanyarították a szálloda által minden vendég részére biztosított hófehér egyforma fürdőköpenyüket.

Nem értették, hogy ki keresheti őket Isztambulban, délután három órakor.

Miután Trudy kiszólt, hogy szabad, egy egyenruhás férfi lépett a szobába, karjában egy hatalmas virágcsokorral.

-         Virágküldemény  – mondta, és hol az egyik, hol a másik lányra nézett.

-        Átveszem – állt fel Trudy és átvette a virágot meglepett, egyszersmind várakozó arckifejezéssel.

-         Biztosan Ralf küldette… - mondta mosolyogva Judithnak, akinek egy pillanatra elszorult a szíve.

-         Ki más? – gondolta. – Trudy újra nyeregben…

Trudy arcán azonban döbbenet tükröződött, ahogy a csokorba rejtett kártyát olvasta.

-         Mi az? Mi a baj? –kérdezte Judith. Nem értette barátnőjét.

-         Nem Ralf küldte… - kezdte lassan.

-         Hanem? – nézett rá várakozón Judith. - Akkor ki?

-         Christian… - nyögte halkan, mintha maga sem hinné azt, amit mond.

-         Christian? – rökönyödött meg Judith is. – Herr Miszter Christian?

-         Igen. Herr Miszter Christian – ismételte meg a nevetséges gúnynevet Trudy kezében tartva a kártyát, szinte tátott szájjal.

-         Ne mondd már! – ugrott hozzá Judith, és kitépte a kártyát a kezéből. – Add ide! Ezt nem hiszem el! Miért küld neked virágot?

-         Ha én azt tudnám… Nem is biztos, hogy nekem küldte… - tottyant le Trudy az ágyára, a különleges, színes tavaszi virágokból kötött gyönyörű csokorral a karján.

-         De hát…akkor kinek? Csak neked küldhette. Nekem biztosan nem, hisz amióta a cégnél dolgozom még három hivatalos mondaton kívül egy szót sem váltottunk egymással – nézett értetlenül Judith a barátnőjére.

Amikor a virágszállító kihúzta a lábát a két lány még mindig meredten bámult egymásra. Persze Trudynak kétsége sem volt afelől, hogy a virágcsokrot neki szánták, de nem értette, hogy mi történt Christiannal, hisz nem is olyan régen még attól rettegett, hogy tolakodó viselkedése miatt elbocsátja a cégtől. Egyelten jelét sem adta annk, hogy Trudy tetszene neki, ráadásul úgy hírlett, hogy komoly kapcsolatban él egy nála idősebb, de nagyon szép és sikeres színésznővel.

Judith érteni vélte a virágcsokrot és meg volt róla győződve, hogy jó volt a szimata, amikor azt gondolta, hogy Trudy valamit jelent a főnöküknek, különösen amikor meglátta a szállodát, amelyben a szállást foglaltatta nekik.  

-         Sejtettem én, hogy odavan érted Herr Miszter… különben minek fizetett volna ki egy ilyen flancos szállodát prémiumutazás címén, és ne felejtsük el, hogy akkor is jelét adta az érdeklődésének, amikor a szoknyád alatt keresgélt valamit… még ha elég…hm…sajátos módját választotta is az ismerkedésnek.

-         Nem is nyúlt a szoknyám alá… - szólta el magát Trudy. Először maga is meglepődött, aztán vállat vont, és barátnője szemébe nézett, aki elképedve bámult rá. – Hazudtam, na. Tudom, hogy most mit gondolsz, de nem akartam, hogy kiderüljön, milyen csúnyán visszautasította a közeledésemet Christian.

-         Micsoda? Hazudtál nekem? Én vagyok a legjobb barátnőd! Kinek mondasz igazat, ha még nekem sem?

-         Néha még magamnak sem… bocsáss meg, annyira szégyelltem, hogy kidobott az irodájából…

-         Kidobott? – kérdezett vissza Judith, mert már semmit sem értett.

Trudy akkor nekifogott és töviről hegyire beszámolt a történtekről. Nem hagyott ki egyetlen szégyenletes részletet sem, mindent bevallott a barátnőjének.

-         Tudod Trudy ez azért esik nekem annyira rosszul, mert én mindig elmeséltem neked a legkellemetlenebb, legmegalázóbb élményeimet is, nem volt könnyű bevallanom, hogy gyakran kerültem ki vesztesként még az egyéjszakás kalandjaimból is, te pedig egy ilyen pitiáner visszautasítást sem osztottál meg velem, nehogy vesztesnek lássalak? Azt hiszed, hogy ettől már annak láttalak volna? És én? Akkor te minek néztél engem, amikor beszámolót tartottam életem legkínosabb éjszakáiról?

Judithnak nagyon rosszul esett, hogy Trudy hazudott neki. Inkább ne is mondott volna semmit, ne talált volna ki sületlen történetet, főleg olyat, amiből ő kerül ki győztesként, a főnökük pedig nyelvlógató, nyálcsorgató, felajzott, felpofozott idiótaként. Megértette Trudy érveit, és tudta, hogy nem ronthatja el a nyaralást egy nevetséges veszekedéssel, de az is világos volt a számára, hogy ő eddig másképp értékelte a barátságukat, neki mást jelentett a kapcsolatuk, mint Trudynak.  Úgy gondolta, hogy a jövőben ehhez tartja magát, és nem fogja vissza az érzéseit, ha Ralf esetleg közeledni próbál hozzá a vacsorán. Trudy sem törődne az ő lelkével, ha ilyen helyzetbe kerülne. Persze az esélye nem sok annak, hogy Ralf Trudy mellett őt egyáltalán észreveszi, de hátha… - gondolta. – Remélni lehet, és persze fontos a pozitív gondolkodás is. Az nem lehet, hogy mindkét férfi Trudyt akarja…Veszekedni viszont nincs értelme, előttük van még majd’ három hét, kár lenne elrontani – gondolta Judith józanul.