Tökéletes szerelem
Egymásba szerettek. Látszólag. Olyan pár voltak, akiket elképzel a társadalom, akikkel elégedettek a szülők, akik jól mutatnak egymás mellett, és akikre mindenki azt mondja: milyen szép pár! Szőke hajuk volt és kék szemük. Balázsnak még a szemöldöke is szőke volt, ez azért nem tetszett igazán Adélnak, de még bőven belefért. Adél dohányzott, a sportos Balázst zavarta ez a rossz szokás, de úgy döntött, hogy tolerálja. Hisz olyan összeillők ők ketten, nem kellene ilyen csip-csup apróságokkal tönkretenni ezt a szép szerelmet. Egy klubban ismerkedtek meg, és már másnaptól elválaszthatatlanok lettek. Balázsnak jó munkája, kiváló kapcsolatai, és lakása volt Budán, Adélnak remek állása, diplomája, és gyönyörű alakja volt, nem beszélve angyali arcáról. Egymásnak teremtette őket az ég. Hétvégén kirándultak, Balázs hobbi cabriojával lenyargaltak a Velencei tóhoz, hogy romantikusan, csak a szerelemmel törődve megebédeljenek egy csárdában. Adél úgy érezte, nem engedheti, hogy az ebédet is Balázs fizesse, hát felajánlotta a pénztárcáját. Balázs elfogadta. Az asztal alatt, mert nem akarta, hogy a pincér azt lássa, nem a férfi fizet. Márpedig ő férfi volt a javából. Adél örült, hogy fizethetett, de mégis érzett egy tüskét a gyomra táján, amiért a fiú elfogadta. Valahogy ez nem illett a képbe. Aztán legyintett egyet:
- Annyi bajunk legyen, hogy egy kicsit skót. Attól még nem csorbul a szerelmünk.
Két nap múlva kiderült, hogy Balázs idősebb, gazdag hölgyeknek ad teniszleckéket. Adél elhitte neki, hogy nem trenírozza a nyanyákat az ágyban is, bár volt rá felkérés bőségesen. Jól meg is fizették volna érte, de hát ő nem egy selyemfiú, őt nem lehet megvenni. Így magyarázta dohogva a bizonyítványát, amikor Adél érdeklődött a rajongói iránt.
Legközelebb újra étteremben vacsoráztak, gyertyafénynél, romantikusan, cézársalátával, és ásványvízzel, hogy a sportos életmód se csorbuljon. Adél próbálta megállni, hogy ne gyújtson rá, ettől ideges lett. Balázs látta, hogy Adél ideges, ettől ő is rosszkedvű volt, és amikor fizetésre került a sor, hát nem erőltette, hogy ő fizet, úgyhogy a lány elővette a pénztárcáját, és rutinosan átcsúsztatta neki az asztal alatt.
A hétvégét a Balaton parton töltötték, Balázs foglalt szobát, a barátaik is ott nyaraltak, szombat este nagy bulit csaptak. Folyt a whiskey, dőlt a vodka, sok szesz lecsurgott a torkokon. Adél nem számolta, hogy ki, mennyit vedelt, a cechet szokás szerint osztották. Kivéve Balázst, aki elsétált az asztaltól, mert szerinte ő csak két whiskey-t ivott, és az igazán nem csap a sárba a többihez képest. Adél mindkettőjük részét kifizette, arra gondolt, igazán nem várható el a fiútól, hogy a szállodát, és még az ivászatot is ő fizesse. A lány nem vette észre a barátok furcsálló pillantását. Aztán Balázs közölte vele, hogy lógjon be a hotelszobájába, mert csak egy főre van kiegyenlítve a számla, sőt, ágy is csak egy van abban a szobában, mely egy ifjúsági hotel első emeletén, egy közös vécés, fürdős folyosón volt. Adél kezdett gyanakodni arra, hogy talán nem egyformán gondolkodnak bizonyos dolgokról, de nem akarta tönkretenni az estét, és a kapcsolatukat azzal, hogy ezt felhánytorgatja.
Pár nap elteltével kellemes, otthoni vacsorafőzést terveztek, és Adél beleadott apait-anyait a menübe, tökéleteset akart alkotni. Balázs későn érkezett, teniszleckét adott épp, ezzel magyarázta a késését. Hozott magával egy doboz kefirt, betette a hűtőbe, megcsókolta a lány nyakát, és bement a szobába. Leült az egyik fotelba, bekapcsolta a tévét, és megkérdezte:
- Mikor eszünk?
Adél mérges lett. Igaz, hogy ők valóban a század legszebb párja. Kiválóan összeillenek, ha a társadalmi, szociális helyzetüket, vagy a külsejüket tekintik, de ez a kefir ügy sok volt neki. Csak egy hangyányit, de rosszkedve lett.
- Ne edd meg a kefirt, reggelire hoztam magamnak, mert nálad sosincs! – kiabálta a fiú a szobából.
Adél nem akarta megenni a kefirt, mert nem szerette. Sőt. Utálta a kefirt, ezért is nem tartott otthon.
- Nekem nem hoztál reggelit? – kiabálta vissza a fiúnak.
- Kellett volna? - kérdezett vissza Balázs meglepetten.
- Jó lett volna – mondta halkan, az aprított hagymába motyogva a lány.
A vacsora finom volt, minden elfogyott, egy morzsa sem maradt. Két nap múlva Balázs boldogan ragyogó arccal megjelent, és átnyújtott egy kis papírzacskót a lánynak.
- Ezt neked hoztam. Nagyanyámnál voltam, és az asztalon…
- Loptál nekem a nagyanyádtól egy barackot? Egy darab barackot?
- Nem loptam, elkértem, direkt neked! – értetlenkedett Balázs.
Adél hisztérikusan felnevetett, és hirtelen mozdulattal belevágta a kukába a zacskót barackostól, érzelmestől.
- Menj innen Balázs! Nem akarlak többet látni! – kiabálta magából kikelve, és kilökdöste a jóképű, meglepett, és vérig sértett teniszedzőt a lakásából.
Bezárta az ajtót, és leült a földre.
- Ennyit a tökéletes összhangról - gondolta, és egy szemet sem volt összetörve az álomkapcsolat felbomlásától. Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Amúgy meg én rúglak ki, mert elegem van abból, hogy bagózol! – bömbölte artikulátlanul a telefonba a kidobott barát. Adél belenevetett a kagylóba, aztán kinyomta, és felhívta a barátnőjét, hogy elmesélje neki Pitiáner Balázs történetét, amit eddig nem tett meg, hisz olyan szép pár voltak ők két hétig…
|
|