Fullextra.hu

Szerelem

Másnap visszatértünk a városba. Nem hittem, hogy örökre Kalászon maradunk, de azt sem gondoltam volna, hogy ilyen korán meg kell válnom új barátomtól. Igaz, hogy a harci sérüléseim miatt egyébként sem tudtam volna vele sokat trafikálni. Angie azt mondta, hogy minden hétvégén kiutazunk, és csak vasárnaponként jövünk vissza a büdi városba. Az út eseménytelenül telt, békésen ücsörögött a bundámban Maxim, a pók, és Linda, a fürdőszobabogár. Ők nem bánták, hogy visszajövünk a városi lakásba, mert nagyobb biztonságban érezték itt magukat, és az istállóban töltött éjszaka sem volt kellemes emlék a számukra.

Ráadásul roppant ijesztőnek találták a kalászi ház rendjét és tisztaságát, mely állapot ugye Angie egérlyuk nagyságú lakásáról szerencséjükre nem mondható el.

Némileg nekem is kellemesebb volt a városban, mert itt nem lehetett kirakni a télikertbe, és „vadászni” sem küldhettek, persze tök fölöslegesen, mert mire is vadásznék én? Azt az egeret sem bántottam volna ott az istállóban, csak szórakozásból üldöztem. Persze, ha sokáig nem adnának enni, akkor…talán. De erre még nem volt példa, és remélem, hogy nem is lesz.

Úgy is történt, ahogy Angie megígérte, minden hétvégét Kalászon töltöttünk. Többé nem jött velem Maxim, a pók, és Linda, a fürdőszobabogár, mert úgy érezték, hogy ennyi kaland nekik elég volt egy életre. Nem is értettem őket, mert azért falun mindig történik valami, míg a városi lakásban, ugye, legfeljebb a tévé és az ablakon való bámulás okoz némi örömet. Én szeretem a változatosságot, úgyhogy kicsit sem bántam, hogy Angie szerint úgymond „cigány életet” éltünk. Nekem megfelelt. Egy darabig.

Éppen mostanáig. Most újra nyár van, pont, mint amikor megszülettem, és történt valami, ami megváltoztatta az életemet. Illetve mondhatom, hogy besétált peckesen az életembe valaki, akire többet gondolok, mint eddig bárkire. Az évszakok múlásával én is nőttem, növögettem, idővel nagylány lettem.

Két hete, amikor Kalászon voltunk, Guszti bemutatta nekem a házuk új lakóját, Teót, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot. Teó egy bársonyos, fekete fiúcica, akinek Guszti gazdái megengedték, hogy a kertjükben lakjon. Jajj! Nagyon szimpatikus fiú, és igazán úricica módjára viselkedik mindig. Udvarias, szellemes, érdekes… És olyan kalandjai voltak, míg kóbormacskaként élte az életét…

Azóta csak azt vártam, hogy újra láthassam. És érztem, hogy én sem vagyok neki közömbös, hiszen már első beszélgetésünk alkalmával is elhalmozott bókokkal:

- Ó, Boci! Milyen dallamos, kellemes név! – mondta, és én elolvadtam.

- Micsoda pompás bunda, milyen csinos kis bajuszka! – folytatta, s én olvadtam tovább.

- Minő angyali szempár, mely megbabonáz! – sorolta, és én már nem is tudtam, hogy hol vagyok, boldogságomban.

Eleinte nem értettem magamat. Ha mindezt Guszti mondja nekem, hát kiröhögöm. Mindenki más szájából suta, nevetséges szavak volnának ezek, de ahogy ő mondja, az fenomenális! Maxim, a pók azt mondta, hogy szerelmes vagyok Teóba. És ő is belém. És azt is mondta, hogy ez a természet rendje. Felnőttem, és megtaláltam a páromat. Mondjuk lehet, hogy tényleg felnőttem, mert a Pista is folyton molesztálgat, de nem ám úgy mint régen, hogy megtépett, hanem sunyi, vágyakozó pillantásokkal néz rám, mintha legalábbis egy tányér tejszín lennék. Pfuj, de utálom.

De Teó, ő nagyszerű! Ő fontos, és…fontos és kész.

A múlt hét végén aztán minden világos lett a számomra. Valóban szerelem szövődött közöttünk Teóval, és erre ő is rájöhetett, mert el sem mozdult mellőlem. Aztán vasárnap, amikor tudta, hogy el kell köszönnünk, megvallotta nekem az érzelmeit, és én is neki…óh, olyan boldog vagyok.

- Boci! Légy a feleségem! – mondta. – Tudom, hogy még nem ismerjük egymást olyan régóta, és tudom, hogy csak hétvégeken lehetünk együtt, de kérlek, légy a feleségem, mert még sosem szerettem így egyetlen cicalányt sem, mint téged!

Pillantása mindent elmondott, ahogy mélyen a szemembe nézett. Hát ki tud ellenállni egy ilyen kérésnek? És ki akar? Én is éreztem, hogy jobban ragaszkodom hozzá, mint bárki máshoz, és hogy senki más társaságában nem érzem magam ilyen jól.

- Boldogan Teó! – válaszoltam, és majd’ kibújtam a bőrömből örömömben.

Ez azt jelenti, hogy összetartozunk. Máris elkezdtem tervezgetni a jövőnket, a csodálatos jövőnket, ami úgy tűnik, hogy nincs is már olyan messze, mint hittem, rengeteg kiscicánk lesz, és… Angietől egyre gyakrabban hallom, hogy utálja már ezt az életmódot, és hogy mennyivel jobb a faluban! Azt hiszem, közeledik a költözés napja!

Az lesz az én nagy napom, mert boldog leszek Teóval, az biztos! Csak tudnám, hogy mi a dolga egy feleségnek...?