Elvinne az Árpád hídig?-9. 9. Nem vagyok prűd. Szégyellős vagyok, az igaz, de prűd semmi esetre sem. De ami legutóbb történt, az majdnem túlment a határomon, a saját, jól megszabott, magas toleranciaszinttel ellátott határomon. Én kerülöm a kínos helyzeteket, ezért bizonyos helyekre nem járok, ilyen például a sztriptízbár, amit nem hiszem, hogy nekem találtak ki. Valószínűleg ki is néznének onnan, ha mint vendég beszemtelenkednék. Vagy például nem megyek kukkoldába, úgynevezett pipshowba sem, az sem az én kultúrköröm, így lényegesen lecsökkentem a kellemetlen pillanataimat, nem kell csak azért vörösödnöm, mert létezem, vagy éppen rossz helyen szívom a levegőt. Ráadásul ezen helyek szolgáltatási skálája meglehetősen korlátozott, ha a nők igényeit vesszük figyelembe. Mert hát kit érdekel egy másik meztelen nő, elég, ha az ember tükörbe néz, ott mindjárt van egy, azt sem nézegetem órákig, akkor mit nézegessek egy idegenen. Persze tudom, hogy a férfiaknak erről más a véleményük. A nőknek legfeljebb a vicces chip and dale show-k jutnak, és az is kész röhej. Nem tudom, hogy ki pörög be rá, engem totál hidegen hagy, amikor egy izomagyú úgy csinál, mint aki rendkívül szexuálisan vonagolva táncol. Egyszer, egy leánybúcsún láttam, amint a menyasszony ölébe beült a vetkőzős szexi fiú, és úgy rázta a fenekét, mint a motolla. Mi, nézők meg zavartan vörösödtünk, zavarunkban tapsikáltunk, meg idétlenül röhögtünk. Ekkor kértem meg a barátnőimet, hogy az én leánybúcsúmra ne merjenek ilyen fiúkát hívni, mert szétszaggatom őket egyesével. Vagy nemes egyszerűséggel nem tartok leánybúcsút, akkor meg oda az ingyenpia, buli, hajcihő! Úgyhogy választhatnak. Na szóval bandukoltam békésen a tó partján, hogy napi helyemet elérjem, amikor az egyik bokor mögül elém állt egy csupasz pasas. Aztán egy csupasz nő. Majd egy csupasz kisfiú. Megtorpantam. - Aszta! – gondoltam. – Ez a lazaság! Reggel nyolckor! - Itt nem mehet át! – szólt rám a csupasz pasas, akinek hájas hasa hál’ Istennek takarta a himbilimbijét. - Már hogyne mehetnék át! – mondtam felháborodottan. – Ki tiltja meg nekem? - Ez itt nudistastrand, itt nem mehet át ruhában. - Reggel nyolc van ember, gondolja, hogy kukkolni jöttem? - Itt akkor sem közlekedhet, menjen körbe. – lépett hozzám közelebb, én meg egy kicsit hátraugrottam. - Nem megyek körbe. Ott megyek, ahol akarok! – dacoskodtam, de azért egy pillanatig felmerült bennem, lehet, hogy mégis körbe kéne menni, akkor nem kerülök összeütközésbe a többi csupasszal. - Menjen körbe, itt úgysem engedjük át! - szólt bele a vitánkba a feleség is, aki szintén meglehetős zsírtömeggel rendelkezett, hasonlított is a férjére, csak neki két melle is volt. Fedetlen persze. - Na, idejöjjenek a kéjéhes szexista pasasok, menten lelombozódnak! – gondoltam. - Már megbocsásson, de itt nincs tábla, hogy ez egy nudista strand, és nincs arról sem tábla, hogy nem mászkálhatok ott, ahol én akarok. – vitáztam, most már villámokat szóró szemmel. – Különben is! Hogy állítanak meg? - Megfogjuk, és nem engedjük tovább. Ne vitázzon! Mi többen is vagyunk, meg erősebbek is vagyunk. Fogadjon szépen szót, induljon a másik irányba! – mondta a nő mutogatva, ettől nagy, löttyedt mellei a mozgás irányába lendültek. Körülnéztem. Az útról simán oda lehetett látni, az autósok lassítottak, a bekötőúton kerékpározók is arrafelé bámultak, ahol mi tárgyaltunk arról, hogy mit lehet, és mit nem. - Magukat egy cseppet sem zavarja, hogy az útról idelát mindenki? Az sem, hogy esetleg gyerekek is ülnek az autókban? Nem beszélve a biciklisekről? És ha esetleg baleset lesz, mert itt süttetik a pucér seggüket? Az sem aggasztja egyiküket sem? – kérdeztem mélyen felháborodva ennyi szemérmetlenségen. Leszögezném, hogy nincs bajom a nudistákkal, naturistákkal, és egyéb embercsoportokkal, akiknek fura szokásaik vannak, de csinálják már olyan helyen, ahol nem látják őket! Miért kell nekem szembesülnöm dagadték testével, sőt testi erőszakkal fenyegetésével egy békés falu tópartján? Megfordultam, otthagytam a csupasz bagázst, és elindultam körbe. Onnan is láttam, ahogy a vízparton ácsorognak, nem ülnek le, nem fekszenek, hogy kevesebb látszódjon belőlük, hanem grasszálnak a parton, mutogatva egyenletesre sült, bár a legkevésbé sem esztétikus, vagy gusztusos karosszériájukat. Ahogy mendegéltem, az utamba akadt egy tábla. Rajta a következő szöveggel: „ A tó partján tilos meztelenül tartózkodni” Hoppá! Ugrottam egyet, mint akit bolha csípett farba. - Az anyjuk úristenit! – gondoltam. Visszaindultam. Jöttek megint csupaszék. - Olvasták a táblát? – kérdeztem messziről, ismerős testük már nem zaklatott föl, bár inkább nézegettem volna meztelen csigák násztáncát, mit ezt a két embert. - Milyen táblát? – nézett ártatlanul a csupasz pasas. - Azt, amelyiken az áll, hogy maguk itt nem napozgathatnak, nem mászkálhatnak mutogatva a …testük bizonyos részeit. – néztem végig rajtuk. - Ja? Azt? Azt senki nem veszi komolyan! Már egy éve kinn van, és semmi nem történt. – legyintett a löttyedtmellű. - Igen? – kérdeztem vissza negédesen. – És akarják, hogy történjen valami? Esetleg jó nagy büntetést rójanak ki faroklógatásért, mellbedobásért? Szeméremsértő magatartásért? Akarják, hogy valaki felhívja az emberek figyelmét erre a helyre? - Miről beszél maga? Fenyeget? – kiabált rám a csupasz pasas. - Dehogyis. – mondtam nyugodtan. Tudtam, hogy nyeregben vagyok. – Csak szeretnék itt átmenni, és nem egy húszperces kerülővel kijutni az útra. Minden nap. Összenéztek. Nem voltam túl félelmetes, mégsem tudhatták, hogy vannak-e kapcsolataim, tudok-e valamit tenni a jó kis napozóhelyük ellen. - Na jó. – mondta a pasas kelletlenül. – Menjen! De nem örülök, hogy itt mászkál. - Nekem sem az volt életem álma, hogy minden reggel egy kazal csupasz ember között lófráljak, azt elhiheti! – vágtam vissza, és elindultam az út felé. Akkor láttam, hogy rajtuk kívül még úgy három pár meztelenkedő sütteti a hasát, és egyéb szervét a reggeli napon. Az egyik párocska már nekiállt tüzet rakni, láttam egy bográcsban az összevágott hagymát zsírral, fölötte guggolt egy nőci, szóval készült az ebéd. Egyik pár sem volt fiatal, és egyiknek sem volt formás teste. - Érdekes. – gondoltam. – Vajon mi viszi rá őket, hogy éppen egy ilyen forgalmas útszakasz mellett szabaduljanak meg a gönceiktől? Miért itt vetkőznek, miért nem zárt nudista strandon, vagy telepen? Elképzelni sem tudtam az indokaikat, hacsak a megszokást, vagy a hely ingyenességét nem veszem figyelembe. Nekem mindenesetre furcsa volt, hogy nem zavartatják magukat az útról nézelődőktől, mintha ott sem lennének. Kiértem a helyemre, és kitettem a karomat. Reméltem, hogy gyorsan megáll valaki, mert bazi sok időt vesztegettem csupaszcsaládra. Egy piros kocsi állt meg, valami japán márkájú, nem figyeltem meg, mert kapva kaptam az alkalmon, és lerohantam a sofőrt: - Jó napot! Elvinne az Árpád hídig? - Szállj csak be! – kaptam meg a választ. Betettem magamat az autóba, és ránéztem a sofőrre. Olyan jóképű fiú nézett rám vissza, hogy húha! Szőkés, göndör haja a nyakába lógott, szürke szeme, mint az ezüst, fekete sűrű, seprűs pilláit egy lány is megirigyelhette volna. Mindehhez remek, kidolgozott test, klassz gönc, és érzéki száj tartozott. A kocsiban rend, tisztaság, finom illat... - Ha tíz évvel fiatalabb lennék… - gondoltam magamban elvigyorodva, majd mosolyogva bemutatkoztam: - Szia! Angelika vagyok! – nyújtottam felé a kezemet. Úgy gondoltam, hogy menyasszonyi státuszomon nem esik csorba, ha gyönyörködök egy kicsit. Úgysem én tetszem egy ilyen szépséges fiúnak. Ő is elmosolyodott, megfogta a kezemet. Az érintése lágy volt, és meleg, tisztára zavarba jöttem. - Nagyon örülök. Tamás vagyok. – mondta, és a szemét rajtam felejtette egy pillanatra. - Nahát… - gondoltam. – Ha nem látnám, hogy ha az anyja ugyan nem is, de minimum a nővére lehetnék, hát még azt hinném… - Dolgozni mész? – kérdeztem zavaromban, mert teljesen úgy éreztem magam, mint egy takony kamaszlány. Ritkán lát az ember ilyen tökéletes külsőt. - Nem, én éjjel dolgozom. Még nem is aludtam… - mondta és megint iszonyú szexisen mosolygott. - És mit? … Persze ha nem vagyok indiszkrét… - érdeklődtem tovább. - Pultos vagyok egy szórakozóhelyen. Illetve inkább csak a koktélokkal foglalkozom. – Megálltunk egy piros lámpánál, ő pedig egy pillanatra belelesett a visszapillantóba, mint azok a nők, akik a sminkjüket ellenőrzik. Ő nem ezt tette, csak a hajába túrt bele. - Nagyon csinos vagy ebben a szoknyában, szép a lábad. – mondta, én meg majdnem elájultam. - Ennek bejön a szoknyám, és megnézte a csülkömet. Nem hiszem el! – képedtem magamban. - Köszönöm, bár ezt nehezen hiszem el… - mondtam fülig pirulva, közben magamat rugdostam képzeletben, hogy ne legyek már olyan naiv liba, mint akinek még sosem mondták, hogy jól néz ki. Pláne ne pirulgassak, mint egy tinédzser. - Ne aggódj, én mindig az igazat mondom, ha nőkről van szó. – mondta egyszerűen, és én azonnal elhittem neki, hogy tényleg jó lábaim vannak. - És…megerőltető a munka? – kérdeztem gyorsan elterelve a témát a virgácsaimról. - Imádom! Ha tudnád, hogy hány emberrel megismerkedtem már így! Híresekkel is. Nagyon híresekkel! – mondta könnyedén, de azért a végén nyomatékkal. Éreznem kellett, hogy ő egy valaki, és én éreztem. - Visszatérve a szoknyádra… - kezdte megint a számomra meglepő témát. – Szerintem minden nőnek ilyen könnyű kis muszlin szoknyában kellene járnia. Fantasztikusan lágy, kellemes ez az anyag… - Nahát! – bámultam rá. – Te tudod az anyagok nevét? Férfi létedre tisztában vagy vele, hogy a muszlin, az nem egyenlő a muszlimmal? Le vagyok nyűgözve! - Na igen. – köhintett egyet. – Mindig is érdekelt a divat. Egy időben divattervező szerettem volna lenni, de nem voltam elég tehetséges. - Pedig biztosan az vagy… - néztem rá ájtatosan. Még sosem láttam férfit, aki kiigazodott volna a divat világában. Persze azért van egy pár, akivel szívesen megosztanám a ruhatáramat – elsősorban az övét tenném a magamévá – de ők nem állnak szóba velem. Például Armanival simán cserélgetnék rucikat… - Na megjöttünk. – szólt. – Figyelj! Ha van kedved, gyere és látogass meg valamelyik szombaton a bárban. Van műsor is, jó zene, és természetesen remek koktélok… - nevetett rám, és láthattam, hogy tökéletes minden foga… - Oké! – vágtam rá. – De hol van ez a hely? Előszedett a kesztyűtartóból egy szórólapot, és a kezembe nyomta. - Akkor szombaton! – mondtam, és kiszálltam. Még egy laza kézmozdulattal utána intettem, aztán megnéztem a szórólapot. Az állt rajta: „Angyal bár” Nem mondom, egy pillanatra lelombozódtam. Aztán arra következtettem, hogy tudtam én, hogy egy ilyen szép fiú nem lehet igaz… (Aki nem ismeri a helyet, annak elmondom, hogy Budapest leglátogatottabb meleg szórakozóhelye, ahol szombaton nyílt napot tartanak, azaz lányok is bemehetnek.) Folyt.köv. Az írás megjelentetője: Fullextra.hu http://www.fullextra.hu Az írásmű webcíme: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=11988