A szerelem mérlege-11.
11.
Piri szárnyakat kapott, szinte futva ért haza, berontott a lakásba, és tizenhét éve minden lendületével vetette magát az anyja mellé a kanapéra.
- Van munkám! – kiáltotta boldogan, kipirult, izzadt arcát ragyogva dörzsölte az anyjáéhoz.
- Na, na Szélvészkisasszony! Mi ez a nagy vehemencia! – nevetett fel az anyja, és óvatosan eltolta magától a lányát.
- Van állásom, most szereztem! – ismételte meg Piri hangosabban, erre már az apja is előkerült a fürdőszobából, ahol a napi munka, és a mindenkit gyötrő kánikula fáradtságát mosta le magáról.
- Milyen munkát szereztél, te lány? – kérdezte, és öröm csillogott a szemében, hogy milyen talpraesett kislánya van neki. Nem szorul rá, hogy dolgozzon, mégis munkát keresett, nem akar ingyenélő lenni.
- Pultos leszek, a Kiskancsóban! – vágta ki büszkén a lány .
A levegő érezhetően megfagyott a szobában. Az apja kezében megállt a törölköző, az anyja arcáról leolvadt a mosoly. Az apja összehúzott szemöldökkel nézett rá:
- Hogy mi lett az én lányom? Csapos?
- Pultos, Apukám, azt…most így hívják, nem csaposnak – mondta bizonytalanul a lány, nem értette, hogy a szülei mitől merevedtek le.
- Pultos, csapos, egyre megy! Te leszel a kocsma kapcarongya! – kiáltotta magából kikelve az apja. – Rajtad fogja legeltetni a szemét az összes részeg bunkó! A te seggedet fogják csipkedni mind a begőzölt emberek, mert azt hiszik, hogy a cigánylánnyal lehet!
- Miért mondod ezt Apukám? Nem lesz az így, biztos, hogy nem…- pityeredet el a lány, és lassú mozdulatokkal felállt a kanapéról. Az ablakhoz sétált, a válla megereszkedett.
- Mert ribancnak fognak nézni, annak! És ha elmész oda dolgozni, hát az is vagy! Nem kellett a jó élet Pesten, megbocsátottam, jól van. Az, hogy én közben nem álltam a szavamat, az senkit nem érdekelt, te azt mondtad, hogy nem lennél boldog azzal a fiúval, én nem akartam, hogy boldogtalan légy. Rendben, lemondtam az eljegyzést, esküvőt, családegyesítést, vagyonegyesítést. De hogy most kocsmatündér legyen az egyetlen lányomból, azt én nem élem túl! Tisztára megőrülök! – Az apja már tépte a haját idegességében. – Hát erre neveltelek? Hogy kurvának állj?
- Ne mondd ezt Apukám! Ne túlozz, semmi köze ahhoz ennek a munkának! Te is tudod! – sírta Piri. A szemei kezdtek megdagadni a könnyektől.
- Ne mondjam? Mindenki azt fogja hinni, hogy szabad préda vagy! Talán már nem is vagy szűz? Te jó ég! Lehet, hogy a lányunk már nem is szűz? – nézett vérben forgó szemekkel a feleségére, aki tehetetlenségében szintén elpityeredett, az arcát a kezébe temette.
- De az vagyok! Most hogy jutott az eszedbe ez az egész? Én nem értem! Akkor is elmegyek oda dolgozni, mert jó helynek tűnt… meg a főnök is rendes ember…- makacskodott a lány, abbahagyta a sírást, és mérgesen nézett farkasszemet az apjával.
- Mész te a … tudod hova! – lendült az apa keze, és egy hatalmas pofon csattant a lány szépséges arcán. Piri feje az ütés erejétől jobbra fordult, a szemében hitetlenkedés tükröződött, ahogy az apjára bámult. Nem hitte el, hogy megütötte őt. Ez volt életében az első eset. Döbbenten eltátotta a száját, nem sírt. Mire a hangja megjött, az apja kiviharzott a szobából, aztán hamarosan a lakásból is, amit a bejárati ajtó hangos csattanása jelzett. Piri az anyjára nézett kérdőn, vádlón:
- Miért nem védtél meg? Hisz tudod, hogy ez a szakma érdekel… - kezdte szinte nyugodt hangon.
- Ülj le kislányom! – nyújtotta felé a kezét az anyja. – Én sem értek veled egyet, azért nem védtelek meg. Azt hittem, hogy elmész dolgozni egy butikba, vagy egy cipőboltba. Álmomban sem jutott eszembe, hogy kocsmában akarsz állást vállalni. Tudod, hogy milyen veszélyekkel jár az?
- Nem. Milyen veszélyekkel? Egyáltalán miről beszéltek? Miért kurvázott le Apu? – meresztette könnyáztatta fekete szemét az anyjára.
- Azért, mert a kocsmában nem fognak tisztelni a vendégek. Te cigánylány vagy. Kétszer olyan erkölcsösnek kell lenned az egyszerű, hétköznapi életben is, mint a többi lánynak, hogy becsüljenek, akkor képzeld, hogy mennyire kell tartanod magadat egy kocsmában, hogy ne merjenek veled kekeckedni – magyarázta az anyja, közben a lánya haját simogatta.
- Majd négyszer olyan erkölcsös leszek. Meglátod! De én akkor is ott fogok dolgozni! – dacoskodott tovább. - Akarom azt a munkát, pénzt akarok keresni!
- Apád sosem fog beleegyezni. Nem fogja hagyni – szögezte le az anya.
Piri felpattant a kanapéról.
- Nem is kell a beleegyezése! Anélkül is boldogulok! Ha kell, akkor el is költözöm itthonról! Ott a nagyi lakása a másik házban! Úgyis rám hagyta! – sorolta dühösen a lány.
- Még nem vagy tizennyolc éves. Nem csinálhatsz azt, amit akarsz!
- Dehogynem! Majd meglátjátok! – kiabálta.
Épphogy kiejtette az utolsó szavakat, amikor belépett az apja.
- Jó. Ha neked ez kell, megkaphatod. Menj rázni a valagadat a kocsmába, de én leveszem rólad a kezem. Beköltözhetsz a nagyanyád lakásába, de amíg abban a kuplerájban dolgozol, én nem akarlak látni, ide vissza ne gyere, csak ha meggondoltad magadat, és újra a tisztesség útjára lépsz!
- Nem fogom meggondolni magamat! De azt sem felejtem el neked soha, hogy milyen szívtelen vagy! Az biztos! – vágta oda Piri, felkapta a kistáskáját, és elrohant otthonról.
Folyt.köv.
|
|