Fullextra.hu

Felbolydult a kisváros. Rendhagyó szerelmi történet izgatta a lakosságot. Egy nagyobb városban senkinek nem tűnt volna fel az eset, de ebben a kisvárosban erősen borzolta a kedélyeket. Kovalcsik Anni teherbe esett, és nem volt férjnél. Súgtak-búgtak a fiatalok és vének egyaránt: ki lehet az apa? Anni hallgatott, senkivel nem osztotta meg ezt a fontos információt, még a saját anyját sem avatta be a magánéletébe. Legalábbis ő úgy érezte, hogy ez az ő magánügye, és senkinek semmi köze hozzá. Sajnos, ezzel egyedül volt a városban, mindenki az ő dolgában turkált, keresgélte a választ. A város népe nem viselte el a rejtélyeket, főképpen a pikáns titkok iránti fogékonysága volt erőteljes. Anni ádázul hallgatott, pedig már megkereste néhány személy, akik eddig semmiféle érdeklődést nem mutatattak iránta, sőt, szóba sem álltak vele. Anni csodálkozott egy kicsit azon, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte, hiszen sosem volt egy tipikus zárdaszűz, számos „kapcsolatot” tudhatott maga mögött, és ezt nem is titkolta. Nem volt szégyenlős, kimondta, amit gondolt, nem rejtette véka alá a véleményét, de most hallgatott. Senki nem értette, hogy mi lelte ezt a nagyszájú, durván szókimondó lányt. Rajzottak körülötte az ismerősök, és az ismeretlenek egyaránt, mindenki elsőként szerette volna megfejteni a rejtélyt. Anni gondolt egyet magában, és úgy döntött, hogy az érdeklődésre való tekintettel, még egy darabig nem közli az apa nevét. Régen nem volt már ilyen jó dolga, ezért új helyzete minden pillanatát igyekezett kiélvezni. Főképpen azért, mert belegondolt, hogy milyen keményen bántak vele az emberek addig, amíg nem derült ki áldott állapota.

- Milyen könnyen legyőzte a kíváncsiságuk az utálatukat – gondolta epésen Anni.

Sajnos nem született jó családba. Igazság szerint kifejezetten kellemetlen emberek voltak a szülei, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem volt kitől megtanulnia a jó modort. Gyerekszobája volt ugyan, de nem arra használta, amire más gyerek akkoriban. Neki búvóhelyként szolgált, ahová elrejtőzhetett az anyja és az apja részeg duhajkodása elől. Ennek ellenére meglepően jól tanult. Szerencséjére egy olyan osztályba került az általános iskolában, ahová többnyire a város értelmiségi családjaiból származó gyerekek jártak, így nem akart mögöttük lemaradni. Nem értette, hogy miért tették ebbe a csoportba, eleinte nem is örült neki, hisz még csak nem is hasonlított a háttere a társaiéhoz. Félt, hogy nem fogadják be, félt, hogy gúnyolják majd a közönséges szülei miatt. De nem így történt. Alapvetően szimpatikus, szórakoztató lényével barátokat szerzett magának. Ennek ellenére erős volt benne a kisebbségi érzés, így folyton versenyzett a többiekkel, és gyakran nyert, mert okos, értelmes, életrevaló gyerek volt. Tehetsége elsősorban a színjátszás terén mutatkozott meg, minden iskolai darabban főszerepet kapott. El is határozta, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony színésznő lesz. Jó tanulmányi eredményei hatására felvették a helyi gimnáziumba, ahová az iskolatársai is kerültek, boldogan folytatta hát a tanulmányait, és készült rá, hogy álmát valóra váltsa.

Egyetlen szívfájdalma volt, mégpedig az, hogy nem tudott olyan színvonalon élni, mint a barátnői. Nem tudta megvenni a divatos magazinokat, ruhákat, illaszereket, nem tudott fodrászra költeni. Tizenöt évesen jelentkeztek nála először a pénzhiány látható jelei. Rosszkedvű lett, és elveszítette szórakoztató mivoltát, felvett egy meglehetősen utcaszéli stílust, amit kevesen viseltek el tőle. A barátai kezdtek eltávolodni, már nem volt olyan élvezetes együtt lenni vele. Ő pedig gyötrődött, mert szeretett volna csinosan öltözni, a legújabb parfümöt használni, és akkor fagyizni, amikor a kedve tartja. Ezt Anni nem engedhette meg magának, tekintve, hogy még zsebpénze sem volt.

- Anyu! Legalább egy százast adjál már! Az elég lenne két gombócra – kérlelte az anyját esdeklőn.

- Még csak az kéne. Mindig csak a flanc! Mi? Kapsz enni rendesen, nem? Fölösleges dolgokra már nem futja a fizetésünkből! Nincs luxus! Punktum! - kiabálta hadonászva az anyja. Akkor sem volt józan. Kész csoda, hogy még nem rúgták ki a munkahelyéről, pedig valószínűleg ott sem volt tiszta a feje.

Anni jobbnak látta, ha nem vitatkozik, annak mindig verés volt a vége. Fakanállal ütötte az anyja, ha úgy érezte, hogy a lánya nevelésre szorul. Szeretetet máshol keresett. Férfiaknál. Fiúknál. Tizenhat éves kora után nem fogta vissza magát, gazdagon osztogatta a kegyeit. De nem volt szerencséje, mert ami után kutatott, azt egyik sem adta meg neki. Közben romlott a tanulmányi átlaga a gimnáziumban. Nem elég, hogy „rossz” társasággá vált, kiderültek sorban a kalandjai is. A férfiak nem voltak diszkrétek, ha Anniról volt szó. Mellesleg Anni sem csinált titkot az életéből. Ha a barátai rákérdeztek a dolgaira, ő nem próbálta rejtegetni, hanem szinte büszkén, részletesen sorolta a partnereit, azok méreteit, és tudományát. Igazán közönségesen, bántón viselkedett azokkal, akik korábban kedvelték őt. Kezdték megszólni a lányt a városban:

- Anyja lánya! Ez se lesz jobb, mint az a részeges, kurtizán anyja, az biztos. A vér nem válik vízzé!

A város lakói nem lepődtek meg azon, hogy Anniból rosszéletű lány lett, ezt látta otthon, ez volt előtte a példa.

Aztán egy kis idő elteltével, hirtelen visszatért a jókedve, abbahagyta a fiúzást, és újra a szórakoztató, jópofa Anni lett, aki volt. A barátai nem filozofálgattak azon, hogy mi történhetett, örültek a pozitív változásnak. Észrevették, hogy drágább ruhái vannak, hogy már parfümre is futja, de azt gondolták, hogy talán a szüleinek megy egy kicsit jobban. Eközben a gimnáziumban kezdtek eltűnni dolgok. Lába kélt néhány bőrkabátnak, egy-két jobb parfüm is köddé vált, és néhány tanár is úgy találta, mintha kevesebb pénz lenne a bukszájában, mint emlékezett. A gyanú nem terelődött Annira, azt gondolták, hogy külső ember lehet a tolvaj. A tanárok kifundálták, hogy csapdát állítanak az enyveskezűnek, akárki is az. És Anni szépen belesétált a csapdába. A gimnáziumi társain és tanárain élősködött, tőlük lopta el értékeiket, így tudott magának magasabb életszínvonalat biztosítani, így érezte magát egyenrangúnak a barátaival. Annit azonnali hatállyal kirúgták a gimnáziumból, és a város szinte rögtön megbélyegezte. Az emberek - még a férfiak is, akik azelőtt törtettek utána - most elfordultak tőle. Nem volt másik iskola, amely felvette volna, nem volt munkahely, mely alkalmazta volna. Ráadásul végzettség nélkül állt a világban, összesen két elvégzett gimnáziumi év volt mögötte, és még nem volt tizenhét éves sem. Az emberek úgy néztek rá, mint egy leprásra, és Anni tudta, hogy el kellene mennie a városból, ha nem akarja ilyen megalázó módon leélni az életét. Itt mindenki, mindenkit ismert, nem tagadhatta le a tettét, úgyis kiderült volna. Ám tizenhét évesen nem volt hová mennie, úgyhogy kénytelen-kelletlen a szülei kenyerét ette továbbra is. Keserűen gondolt arra, hogy elveszítette az esélyt, hogy színésznő lehessen, vagy bármi más, egy tanult ember, nem olyan senkiházi alkoholista, mint a szülei. Megvolt a lehetősége, de ő többet akart. Még többet. Ez lett a vége.

Egy idő után az emberek kezdtek megfeledkezni a tettéről, szóba ugyan még nem álltak vele, de már nem fogták meg a táskájuk zárját, ha a közelébe értek.

Ekkor ütött be a hír, hogy Anni állapotos. Tehát valakivel intim helyzetbe keveredett, de kivel? Ki volt az, aki a városlakók hallgatólagos fogadalmát, hogy Annit teljes mértékben kiközösítik, megszegte? Megindultak a találgatások. Anni pedig tudta, hogy addig fogja húzni-halasztani az apa kilétének a felfedését, amíg csak lehet. Mert egyszer megtudják, hisz ő megígérte neki, hogy elveszi feleségül… De addig is, had egye a fene a várost, had ugrálják körül, mert ha megtudják, hogy ki az, már nem is lesz olyan érdekes az egész…