12.

Piri már két éve dolgozott Pista kocsmájában, a vendégek imádták, rajongtak érte. Nem igazolódott be az apja félelme. Néhanapján előfordult, hogy egy-egy ittas vendég pimaszabb hangnemet engedett meg magának, akkor Pista közbelépett, és kidobta a szemtelen frátereket. Mondhatni, hogy Piri feldobta a kultúrkocsma forgalmát. A „kultúr” előtagot azért kapta a hely, mert Pista kihelyezett egy televíziót, ezáltal a focimeccsek, közéleti műsorok akár vitaindítók is lehettek az ivóban. Mert miről beszélget legszívesebben a férfiember? Hát a sportról, a politikáról és a nőkről. Tudta ezt Pista is, ezért, hogy a nő dolog is meg legyen oldva, járatott néhány férfiaknak szóló havilapot is a napi sajtó mellett, így mindenkinek sikerült kielégíteni a kultúrálódási igényét. Piri jó munkatársa lett, de roppantmód idegesítette az, hogy a lány képtelen volt leszokni arról, hogy bácsinak szólítsa. Igaz, hogy akár az apja is lehetett volna, de mégis… Pistát bántotta, hogy ötven évesen Piri vénembernek tartja. Ebben közrejátszott az, hogy a haja, a felesége tíz évvel ezelőtti halálakor teljesen megőszült. Annyira megviselte a férfit a neje elvesztése, hogy majd’ beleőrült.

Nagy szerelem volt az övék, későn jött, szenvedélyes szerelem. Ági harmincöt éves volt, amikor egymásra találtak, Pista pedig már a negyvenet súrolta. Ismerték egymást régóta, Ági a Pista legjobb barátjának volt a felesége. A legjobb barát szokás szerint neki mesélte el a nőügyeit, Pista pedig egyre jobban vágyakozott a legjobb barát asszonya után. Nem azért mert sajnálta. Az asszony remekül nézett ki, hasonló karakter volt, mint Piri, csak a természete különbözött. Ő harsány volt, jókedvű, szabadszájú, szabadlelkű, igazi imádnivaló boszorka mindaddig, míg egyszer rá nem jött, hogy a férje fűvel-fával csalja. Utálta ezért Pistát is. Utálta, mert azt hitte, hogy ő, az agglegény vitte táncba az ő hű urát, miatta lett szoknyapecér. Hosszú ideig tartott, míg Pistának sikerült meggyőznie arról, hogy szó sincs semmiféle táncbavitelről. Ment az ő férje magától is. Ági elvált, Pista összeveszett a barátjával, mert nem hagyta, hogy a pultra könyökölve, a hatodik korsó sörtől nagyokat böffentve szidja az asszonyt. Aztán egy évvel később összetalálkoztak Ági, meg Pista strandon. Pistának akkor már egy jó ideje nem volt komoly kapcsolata, Ági pedig még jócskán a férje okozta sebeit nyalogatta. Ragyogó nyári idő volt, a medencék vize csalogatta a kitikkadt embereket egy kis mártózásra, a büféből szállt a palacsinta és a lángos illata, a strand kihangosított rádióján a helyi rádióadó műsora ment, ami összekeveredett a viháncoló gyermekek zsivajával. Ági napimádó lévén a medence mellé telepedett egy gyékényre, apró bikinije alig takarta formás idomai. Olvasott. A szemét napszemüveg fedte, nem nézett se jobbra, se balra, beletemetkezett a könyvébe. Pista megfigyelhette, a nő nem vette észre őt. A férfiak mind rajta legeltették a szemüket, még az úszómester is gyakrabban pislogott felé, mint ahányszor a medencét pásztázta. Végül Pista nem tudta megállni, odament hozzá, és meglepetésére az asszony kedvesen fogadta. Egész délután beszélgettek. Nem az elromlott házasságról, hanem minden másról. Zenéről, kirándulásokról, utazásról, filmről. Pista nem tudott betelni Ágival, és úgy tűnt, hogy Áginak is megtetszett a férfi, mert igent mondott a vacsorameghívására. Így kezdődött. Aztán nem volt megállás. Két hét múlva már együtt éltek, egy év múlva pedig már házasok voltak. Akkora volt a szerelem, hogy azonnal gyereket akartak, Ági különösen, hisz félt, hogy ki fog futni az időből. Úgy érezte, hogy ő a legboldogabb ember a világon, amikor kiderült, hogy állapotos. Pista minden szavát leste, próbálta kitalálni még a gondolatait is.

Egyetlen dolog árnyékolta csak a boldogságukat, Ági folytonos fejfájása, ami a terhesség ideje alatt különösen felerősödött. Egy alkalommal olyan komollyá vált a helyzet, hogy orvost kellett hívni hozzá, mert nyüszített a fájdalomtól, azt mondta, hogy legszívesebben a falat kaparná le, olyan kínokat él át. Az orvos a teljes kivizsgálást javasolta, úgy látta, hogy ez nem egyszerű migrénes fejfájás, mindenképpen meg kell komolyabb műszerekkel nézni, mint ami neki a rendelkezésére állt. Ági szót fogadott, rosszul tűrte már a fájdalmat, és félt, hogy a babának is árt, ha ő szenved. Elvégezték a vizsgálatokat, Budapesten is jártak orvosnál, mire kiderítették, hogy daganat van az Ági agyában, amit azonnal meg kell műteni, különben bármikor meghalhat. Pesten feküdt be a kórházba, Pista az őrület határán toporgott mellette, nem engedte el a kezét, éjjel nappal az ágya szélén ült, míg eljött a műtét napja. Az orvos bizakodó volt, azt mondta, hogy van esély a túlélésre.

*

*

*

Ági a műtőasztalon meghalt. Négy hónapos terhes volt. Pista összeomlott.

Hazautazott Kósmerekre, beült a hálószobájukba, ölébe vette a felesége fotóját, és hulla részegre itta magát. Másnap is.

Kellett neki egy hónap, mire újra emberi formát öltött, és valamennyire képes volt összeszedni magát. A szíve azonban üres volt. Csak azért élt, mert gyáva volt megölni magát. Vagy túl bátor volt ahhoz, hogy csak úgy, a könnyebb megoldást válassza. Ki tudja? Élt. Aztán eltelt tíz év, és megjelent egy tizenhét éves fruska kocsmája ajtajában, és feltépte az összes sebét, amelyet sok éve varrogatott szorgalmasan.

Ránézett Pirire.

- Istenem! – gondolta. – Tisztára, mint Ági!

A szeme elhomályosult, elfordult egy pillanatra. Amikor visszanézett, Piri egy jóképű fiúval duruzsolt a pultnál, látszott, hogy elemében van, sziporkázik, a szeme ragyog, szája körül csalfa kis mosoly játszik. Pista még sosem látta ennyire szépnek, ennyire nőnek. Közelebb lépett.

- Ki lehet ez a fiú? – kérdezte magában.

*

*

*

- Szóval? Eljössz velem holnap piknikezni a tóhoz? – búgta a fiú fekete szemét Piri szemébe mélyesztve, szinte szuggerálva őt.

- Háát…Ha hozol piknikkosarat, tele mindenféle jóval! – nevetett a lány csiligelve. Ez a hang belemart a Pista lelkébe. Sosem hallotta még így kacagni Pirit. Ez egy másik Piri volt, nem az a visszahúzódó, csendes, tiszteletet követelő lány, akit ő ismert, hanem egy szerelemre éhes vadmacska, aki könnyedén kacérkodik a férfiakkal.

- Meglesz Pirikém, meglesz. Akkor holnap? – mosolygott a fiú, és megfogta a lány kezét a pult felett. Piri elpirult, még nem tudta minden helyzetben eljátszani a végzet asszonyát.

- Rendben, Feri! Elmegyek veled! – mondta halkan Piri, aki még mindig piros volt a fiú érintésétől.

- Fürdőruhát hozzál, mert meg is mártózunk a tóban, azt mondják, hogy most a legjobb a vize, már egészen felmelegedett. Keresünk egy jó kis árnyas helyet…na majd holnap! – mondta a fiú félbeszakítva önmagát, mint aki szégyelli, hogy túl sokat beszélt.

Rámosolygott Pirire, aztán kifordult a kocsmából. . A lány arcáról földöntúli boldogság sugárzott. Pista szomorúan nézte.

- Affene! – gondolta, aztán visszatért a söröskorsók törölgetéséhez, melyek már amúgy is olyan tiszták voltak, hogy egy rászáradt vízcseppet nem sok, annyit sem tudott róluk ledörgölni. De ő csak pucolta a korsókat, pucolta serényen.