13.

- Talán egy kicsit könnyelmű vagy, nem gondolod? – kérdezte Pista Piritől, miután Feri kihúzta a lábát az ivóból.

- Miért mondja ezt Pista bácsi? – kerekedett el a lány szeme, közben teljes testével a férfi fel fordult. Piros, mélyen dekoltált blúzt, és fekete szoknyát viselt, a lábán nem volt harisnya, túl meleg volt az idő hozzá. Egyik kezében fehér rongyot tartott, a másikat csípőre téve, kihívóan meredt Pistára. A férfi rá sem ismert.

- Nono! – mondta a férfi! - Nehogy lenyelj már keresztbe, te lány! Csak aggódom érted, hisz most láttam itt ezt a fiút először, te meg rögtön a karjaiba hullasz!

- Nem hullok! – biggyesztette a száját durcásan a lány, és a pult felé perdült, hogy nekilásson az éppen távozó vendégek után letörölni a kilöttyent sört. – Ismerem ezer éve.

- Ja! Az más! – mondta némileg ironikusan Pista. – És honnan ismered?

- Nahát Pista bácsi! Tisztára úgy beszél, mintha az apám volna! – nevette el magát Piri. - Együtt jártunk a szakmunkásképzőbe. Ő kőművesnek tanult. Most mesélte, hogy az apja mellett dolgozik, és szereti a munkáját. Aztán könyvekről is mesélt. Romantikus könyvekről, amiket olvasott. Meg kalandregényekről. Azt mondta, hogy megadja a címét azoknak, amiket érdemes elolvasnom. El is fogom olvasni mindet…

- De hát Pirikém! Te sem vagy egy buta lány, magad mondtad, hogy érettségizni akartál, és tanultál éjjel nappal! – szólt közbe Pista, mert idegesítette, hogy a lány ennyire ájultan néz fel arra a fiúra.

- Én a közelébe sem jövök, Pista bácsi! Értse meg! Ő olyan okos, és művelt! Hol vagyok én őhozzá…! – Piri lelkesedése nem ismert határt, kizárólag szuperlatívuszokban volt képes nyilatkozni a fiú képességeiről.

Pedig alig ismerte. Mégis milyen boldog lett, amikor Feri betévedt a kocsmába! Azt mondta, hogy erre járt éppen, és megszomjazott, de nagyon örült, hogy Pirit itt találta, és el tudott vele beszélgetni. Piri azt hitte, hogy rosszul lát, amikor észrevette, hogy a fiú belép a helységbe. Olyan jóképű volt, olyan vonzó, hogy a lánynak megremegett a lába, és megmelegedett a szíve. Már két éve csak akkor látta, ha elment egy-egy thai-boksz bemutatóra, de Feri nem vette észre őt a tömegben. És egyszer csak, mint a mesében, megjelent a Kiskancsóban, rámosolygott, kért egy pohár üdítőt, és elhívta randizni.

- Ez hihetetlen! – gondolta Piri. – Tisztára, mint egy regényben. Hogy odavoltam érte a suliban!

Feri előnyére változott az elmúlt két év során, Piri úgy érezte, hogy nyitottabb lett, még jóképűbb, még izmosabb, és még sármosabb, mint volt. Teljesen a hatása alá került, mintha álomvilágban járkálna, úgy szolgálta ki a vendégeket, úgy törölgette a pultot, a szája sarkában egy pici, titkos mosoly ült, aminek az okát csak ő tudta, és Pista sejtette.

- Még sportol is, nem is akármit, thai bokszol! Szokott lenni bemutatójuk a sportpályán. Nem látta még, Pista bácsi? – tért vissza a témára Piri szemrebbenés nélkül, mintha azóta nem telt volna már el egy óra is.

- Nem. És mi lenne, ha végre abbahagynád a bácsizást? Már százszor mondtam, hogy zavar! – morgott Pista, a szemöldökét bosszúsan összevonta, úgy nézett a lányra.

- Tudja, hogy nem megy. Olyan nekem, mintha az apám lenne, amióta az igazi nem áll velem szóba! Pista bácsinak mondok el mindent, és most egyszerre tegezzem? – bámult értetlenül a férfira. – Miért olyan fontos ez?

- Csak azért, mert öregítesz ezzel a hülye bácsizással!

- De hát más is bácsizza, még az ötven évesek is bácsizzák, miért pont én bosszantom? – kérdezte megzavarodva.

- Például arra még nem gondoltál, hogy ha te vénemberként kezelsz, akkor a többi nő is úgy néz rám, és sosem találok magamnak párt? Pedig hozzám nem a szottyadt nyanyák valók ám! – dörmögte a férfi, az utolsó mondatot csak a bajsza alatt motyogta, mert szégyellte, hogy kiadta magát a lánynak.

Piri csak lesett, aztán felkacagott azzal az új, csilingelő kacagással, amit ma hallott tőle Pista először.

- Szóval csak ez a baj? No jól van. Ha betéved egy csinos nőci a kocsmába, akkor majd tegezem, de addig had bácsizzam, mert nekem úgy kényelmesebb!

Pista lemondóan legyintett, nem tudott mit kezdeni a Piri berögződésével, úgy gondolta, hogy ez egyébként sem az ő napja. A lány litániákat tudott zengeni arról a Feri nevű fiúról, annyit beszélt róla, hogy tán a két év alatt, mióta a Kiskancsóban tevékenykedett nem beszélt olyan sokat, mint aznap. Pista tudta, hogy nincs esélye arra, hogy a lány észrevegye benne a férfit, valamiféle apapótlékként gondolt rá.

A rádióban felcsendült egy érzéki, dallamos latin zene, Piri finoman mozgatni kezdte a csípőjét a ritmusra, észre sem vette, hogy a mozdulatait négyen bámulják szájtátva. Lehunyt szemmel ringatózott, miközben halkan dúdolta az ismerős melódiát. A férfiak leesett állal lesték minden rezdülését, Jóska, a szomszéd házban lakó vízvezeték szerelő vakon nyúlt a söréért, háromszor kaszált mellé a kezével, mire elérte, akkor viszont fellökte. Ennek az lett az eredménye, hogy Piri a pohár csattanására kizökkent a zene hangulatából, és reflexszerűen elkapta a pultról éppen leperdülni készülő poharat, a másik kezével - amiben az elmaradhatatlan fehér rongyot tartotta - pedig már törölte is a kiömlött sört. Megtört a varázs. Béla bácsi, a nyugalmazott váltókezelő hatalmas pofont csavart Jóska tarkójára, amiért így elbaltázta a nap legszebb pillanatait. Jóska majdnem megfejelte a pultot, mire a többiek harsányan, némileg ittas hangon felröhögtek.

- Vén bolond! – mordult az öregre, de aztán ő is elnevette magát, Piri pedig értetlenül nézett a kocsma vendégeire, nem is sejtette, hogy azalatt a három perc alatt, amíg a kubai tengerparti, pálmafás, türkizvizes dallamra máshová képzelte magát, micsoda élvezetet okozott a Kiskancsó törzsvendégeinek.

Folyt.köv.