Becca nem volt kurva. Nem volt rosszéletű, nem volt hit nélküli, nem volt csalárd, vagy gonosz. Becca néha magányos volt. Annyira egyedül érezte magát olykor, hogy szüksége volt egy férfira, egy erős karra, és széles vállra, és mellkasra, hogy biztonságot érezzen, ha csak egy éjszakára is. Nem akarta ezeket a férfiakat örökre. Nem akarta őket megismerni, nem akarta a családtól, barátnőtől elszakítani, nem akarta őket megtartani. Pillanatnyi kielégülésre vágyott, lelki orgazmusra, a tudatra, hogy kívánatos nő, és még mindig megvesznek érte a férfiak, ha ő úgy akarja. Tudni akarta, hogy akár meg is szerezhetné bármelyiket, akár hosszabb időt is tölthetne velük, ha úgy döntene. De Becca sosem döntött úgy. Egyszerű volt az elhatározása. Úgy akart élni, mint egy férfi addig a pillanatig, amíg meg nem találja a szerelemet, ami azért valljuk be, nem kopogtat minden percben az ajtónkon. Becca várt. Kihasználta a kínálkozó lehetőségeket, szórakozni járt a barátaival, és ha úgy hozta a jósors, és az alkohol, akkor egy-egy vadidegen férfit felvitt magához, hogy aztán reggel se szó, se beszéd kidobja. Persze jobban kedvelte azokat, akik rögtön tudták, hogy mi a dolguk, és szex után egy „majd hívlak” végszóval leléptek, miközben el sem kérték a számát, de ebből volt a kevesebb.

Az alkohol komoly szerepet játszott a kapcsolatteremtésben. Anélkül bátortalan volt, és anélkül nem is élvezte az egészet. Nem kellett neki sok. Egy-két koktél, és már megjött a jókedve, lehengerlő lett és szellemes, gyönyörűnek érezte magát, és színvonalasnak, és a férfiak el is hitték neki, hogy az. Egyébként valóban az volt. Alkohol nélkül is.

Na nem gyönyörű, de nagyon kellemes külsejű, jó alkatú lány volt, kedves arccal, rövid, fényesvörös hajjal, mandulavágású mélyzöld szemekkel, hibátlan bőrrel. Tudta viselni az átlagosnál némileg erősebb orrát is, mint ahogy a ruháit, tudott könnyed, és elegáns lenni anélkül, hogy ez bármilyen erőfeszítésébe került volna.

A férfiak kedvelték. Nemcsak azért, mert remek nőnek tartották, hanem mert jó barátnak is. Becca ugyanis senkivel nem feküdt le az ismeretségi köréből. Annál elővigyázatosabb volt, igyekezett elkerülni a kínos pillanatokat, úgymint munkahelyi kelletlen szemlesütést, pirulást és dadogást, vagy a „nem történt semmi közöttünk” típusú megalázó levegőnek nézést.

Ebből a megfontolásból választott idegeneket, akikkel jó esetben soha nem futott össze többé, vagy ha mégis, hát simán letagadta, hogy valaha is közük volt egymáshoz.

Remélte, hogy soha, egyikük sem lesz annyira tolakodó, hogy a háza előtt várja, és így próbáljon kapcsolatot indukálni kettejük között. A karrierje épp annyira volt fontos a számára, mint a majdani kiegyensúlyozott magánélete. Kiegyensúlyozottság. Végül is az volt. Kiegyensúlyozott. A munkáját szerette, voltak barátai, és várta a nagy érzelmet. Úgy gondolta, hogy nem alkuszik. Nincs semmi, amiért meg kellene alkudnia. Meg akarta várni azt a férfit, akivel leélheti az életét, mert nem kívánta növelni a válási statisztikát. Számára ilyen egyszerű volt az élet.

Becca nem félt. Attól sem tartott, hogy egyszer csak kifut az időből, és nem lehet gyereke. Még csak harminc éves múlt tavasszal, nem aggódott, hogy akár a biológiai órája, akár a ráncai megakadályozzák célja elérésében. Igen. Tényleg előfordult, hogy vágyott az ölelésre, és vágyott egy férfi közelségére. Erre fejlesztette ki az egyéjszakás kalandjainak a tematikáját, melynek menetébe természetesen az aznapi aktuális férfinak is volt beleszólása valamilyen szinten, ezért volt mindegyik érdekes, és egyedülálló. Az egyéniségek miatt. Minden delikvens más volt, másért volt kedves emlék, vagy kellemetlen piszokfolt az albumban. De azért ott volt, ha jó volt, ha rossz volt, helye volt Becca virtuális füzetében, melyet rendkívüli pontossággal vezetett. Ez volt az ő perverziója. Minden férfit, akivel együtt töltött egy éjszakát lefotózott, és a számítógépén, egy titkos fájlban tárolta őket, felcímkézve, mint az árucikkeket. A férfiaknak erről nem volt tudomásuk. Becca ügyes volt, nem bízott semmit a véletlenre, vagy a másik akaratára. A mobiltelefonjába épített kamerával készítette a fényképeket észrevétlenül. Úgy tett, mintha keresne valamit a telefonjában, így senki nem feltételezte, hogy éppen abban a percben sértik meg a személyiségi jogait. Miután megszabadult a fiatalembertől, a fotót egy USB kábel segítségével átküldte a komputerére, megírta a hozzá tartozó címkét, mely a férfi nevét, vagy becenevét tartalmazta, a magasságát, és a minősítését, illetve alkalmanként egy-egy megjegyzést, ha valami feltűnt az alannyal kapcsolatban. Például, hogy büdös a lába, vagy káromkodik az ágyban, beszélgetni akart, esetleg lyukas alsógatyája vagy gyönyörű szeme volt.

Becca osztályozta a férfiakat. Öt csoportot hozott létre a nagyon rossztól a sikítva jóig, és pontozta őket, mint egy tanár az iskolában a tanulók teljesítményét.