Kényelem
A nő már nagyon unta a férfit. Idegesítette minden mozdulata, válasza, az, ahogyan evett, amit evett, az is, ha nem evett. Felrobbant az agya, amikor meghallotta az evés utáni hangokat, ahogy a férfi a fogát szívta, és elmélyülten cuncogott a hat cukorral dúsított kávéja mellett. Mindig is szívta a fogát, megszokhatta volna már tizenkét év alatt, de ő nemhogy nem szokta meg, hanem egyre jobban utálta. De mit volt mit tenni, tűrte. Néha megkérdezte magától, hogy miért? Nem kellett sokat gondolkodnia a válaszon. Mert már késő. Késő leszoktatni a férfit a gusztustalan fogszívásról, és késő elhagyni is ez okból, és mind más okból is. Ha nem hatvan éves lenne, talán… talán újrakezdené. De így? Nézte, ahogy a férfi szürcsöli a kávéscukrot.
- Ideges vagy? – kérdezte a férfi, és szánakozón nézett az asszonyra.
- Persze! Te nem lennél az? – csattant a nő hangja.
- Most mi bajod van már megint?
- Azon túl, hogy holnap műtenek? Ugyan! Semmi! – csattogott tovább az asszony.
- Azért nem kell leharapni a fejemet! – sértődött meg a férfi. Elfordult, és belemélyedt az újságba, mintha nagyon érdekelné. Pedig nem érdekelte.
Csak azon aggódott, hogy még véletlenül se legyen másnap semmi baja Máriának. Nem tréfadolog egy ilyen műtét, még ha az orvos azt mondta is, hogy rutineljárás. Mégiscsak felvágják, meg aztán ki tudja, hogy mit találnak a hasában? Még az is lehet, hogy daganatot. Nem lehet tudni, hogy mitől fáj neki folyton.
Hiába no. Sárkánynak nevezte magában az asszonyt, de azért nem tudta az életét elképzelni nélküle. Hisz még egy kávét sem tudott magának csinálni. Annak idején az anyjától egyenesen a házasságba ugrott, aztán mikor elvált, mindig volt barátnője, aki kiszolgálja, később meg jött Mária, és már tizenkét éve csak ő van. Mindig mindent megcsináltak helyette a nők, neki ez természetes volt. Soha, meg sem fordult a fejében, hogy esetleg segíthetne a háztartásban. Ha evett, otthagyta a maradékot az asztalon, ha ivott a poharat is. Nem pakolt el maga után, és soha nem mosogatott. Porszívóhoz csak akkor nyúlt, amikor megvették, a főzéshez pedig a legkevésbé sem konyított. Ha Máriával történne valami, ő valószínűleg éhen halna.
- Remélem, hogy minden rendben lesz… - mondta ki a gondolatát a férfi, és bíztatóan rámosolygott az asszonyra.
|
|